Megöregedtünk. Esetleg felnőttünk. Mindenki válassza ki magának azt, amelyik jobban tetszik. A lényeg, hogy már nem vagyunk tinik, megjön a hónap elején a fizetés, van pénz a hobbijainkra. A világ a mi képünkre alakul.
Ha lebontjuk, akkor ez úgy néz ki, hogy a New York Times bestseller listáján nem csak vendég a sci-fi és a fantasy, hanem rendszeres szereplő. Bőven készülnek a sorozatok és a mozifilmek is mind a szokványos szubkulturális témákról, mind a szubkultúrákról magukról. Ha ez nem elég, ide lehet keverni a képregényfilmeket. Ha az sem, akkor azt, hogy a játékok formanyelve mindenkinek ismerős. Nem kell lábjegyzetelni, hogy milyen pénzérmék peregnek, amikor Scott Pilgrim kiüt egy gonosz exet. Hab a süti tetejére, hogy a videojáték is felnőtt, bevételek tekintetében mindenképp.
A felsorolás azért jött ki belőlem, mert a héten túl gyakran találkoztam szembe a geek pride jelenséggel. Ami pont annyira visszatetsző, mint amikor a gay pride kapcsán felmerül - mert mindig felmerül - hogy kéne heteroszexuális felvonulás. Úgy érzem, hogy a szubkultúráknak lassan szembesülniük kell azzal, hogy ők a mainstream.
Tartósan nem lehet úgy kisebbségnek érezni magunkat, ha a mi úgynevezett hőseinkkel van tele a sajtó. A tavalyi Bossúállók filmet az első két hétvégén 113 ezren nézték meg Magyarországon. A Game of Thrones-ról beszél a fél ország. Na jó ez így túlzás, de tán már anyám is tudja, hogy mi az. Lassan tisztába kell kerülni magunkkal. Mit akarunk?
Az első olyan Instagramos képem, amit úgy igazán el akartam rakni, mert egyrészt bizonyítja a kicsit túl jól hangzó ‘az a jó kamera, ami kéznél van’ szabályt. Másrészt pedig benne van az apámra annyira jellemző problémamegoldási mód. Igen, az egy forrasztópáka. Igen, egy perc rajta hegyet cserélni, amely hegy egy vastag rézdrót. Ugyehogy.
Ha az ember az összes órát megveszi a Wired húszéves évfordulós számából, akkor egyrészt a hét minden napjára lesz egy órája, másrészt elvert 8,9 millió forintot. Meg az aprót. (A legolcsóbb egy Citizen kronográf 650 dollárért, a legdrágább pedig egy Louis Vuitton 18 ezerért)
A Stradivarius hegedű nem is annyira ritka. A mester ezer-ezeregyszáz hangszert készített, aminek több mint a fele ma is létezik. Csak a ma is meglevő hegedűk számát 450 és 512 közé teszik. A Wikipédia listáján csak 237 darab van meg, várják a többit.
A négyesmetró alagútja olcsó hobbiprojekt csupán az amerikai Superconducting Super Collidernek ásott és kibetonozott alagúthoz képest. Eredetileg 4,4 milliárd dollárra becsülték a projekt költségeit, aztán a becslés felugrott 12 milliárdra. Kétmilliárd dollár elverése után becsukták a boltot. 2012-ben egy vegyi cég vette meg. Nem tudni mennyit fizettek érte, de két évvel korábban húszmillió dollár volt a létesítmény ára.
Szerintem már mondtam, hogy miért szeretem a munkámat, de ismételni nem árt. Bődületesen okos, a saját területüket nagyon szerető emberekkel beszélgethetek. Szerdán mentem forgatni a Műszaki Tanulmánytárba azzal a prekoncepcióval, hogy Képes Gábor muzeológus barátom, akire a retrószámítógépes dolgokban mindig lehet számítani, csak mond valami jót a magyar találmányokról, ha már erről szól az új kiállításuk. Még ennél is jobbat tett velem - bár ő is beszélt - mert átadott a gőzgépek nagy szerelmesének, Prof. Dr. Szunyogh Gábornak, aki végigmesélte nekem a magyar ipart Ganztól Mechwartig, Csonkától Galambig, Bánkitól Zipernovszkyig. (Meg Zipernowskyig is.)
Használati utasítás két mondatnyi van a Tanulmánytár új kiállításához, már azon túl, hogy mindenki menjen el. Kicsit szélen van, de a város egyik legszerethetőbb helye. Szóval meséltessétek a professzort, és mindenképpen ragaszkodjatok ahhoz, hogy megmutassa a sűrített levegővel működő gőzgépmodelleket. Újra ötéves voltam míg forgattunk. Ja, és üdvözlöm.
Hozzáadott érték nélküli poszt, de csak meg kell írni, hogy öregkoromban most szomorúan nézzem a törött embedeket.
A Broken Brass Ensemble annyira zöld még, hogy a hivatalos honlapjuk csak félig beszél angolul - a másik fele az anyanyelvük, holland - és összesen három demószám van fent. Feldolgozták viszont a Thrift Shopot, és még jól is szól. Köszi, Gazs, ha megszereled a blogod, belinkellek.
A brass band általában menőség, aki nem hiszi, hallgassa meg a Hypnotic Brass Ensemble-től a Wart vagy a La Fanfare En Pétardtól a Petit Martient.
Zaz szerintem megint Gazstól jött, aztán amikor megosztottam Facebookon akkor derült ki, hogy mindenki ismeri. Ennyit a naprakészségtől. Aki nem a YouTube-ról akarja hallgatni, mert reggel tükörbe akar nézni, az a Sans Tsu Tsou című élő albumával jár szerintem a legjobban.
A lemaradások krónikája pedig a Karabély zenekarral teljes, akiket nemcsak hogy a feloszlás, de az énekes halála után fedeztem fel.
Zárójel: Némi gyengélkedés után most épp működik Csemer Boglárka - itt volt róla szóhivatalos honlapja, azt mondja, hogy holnap cédéje jelenik meg.
“A hét, amikor mindenki magazinszerkesztő lett” - ez a posztnak a címe, amiben a Flipboard vezetése annak örül, hogy emberek tömegei kezdték el használni az app 2.0-s változatát. Az új verzióban lehet cikkeket elmenteni, megosztani, saját magazinná összeállítani. Ez akár jó is lehetne, ha az egész nem egy kevéssé szimpatikus zárt kertben történne.
A fenti képet androidos tableten lőttem - Androidra az 1.9-es Flipboard a legújabb, a 2.0 “coming soon” - de ugyanezt látnánk PC-s böngészőben is. A cég tehát a mindenkinek egy nagyon szűk definíciójával dolgozik. Ebbe még az összes saját felhasználjuk se fér be.
