Skip to content

Így lettem borítófotós

cover_v1_1

Dicsekvés ON: még valamikor fél (egy?) éve írt rám Dragon Zoli, hogy az Americana eBooks egyik kiadványához elkérnék egy képemet borítónak. Erre ugye csak igent lehet mondani. Pláne, hogy a kép amúgy is Creative Commons Nevezd meg licences. Meg Radnóti.

Sztori erre, könyv amarra.

Analóg és digitális (nálunk és más nemzeteknél)

2015 az új 2007, blogposztban válaszolok blogposztra. (Az amúgy melyik év volt, amikor alig kommenteltünk, mert megette a spam, Akismet meg nem volt még?)

Doransky írt a Mediumon arról, hogy az Airdrop az új CB-rádió. A sztoriban van nosztaliga is, volt Mátyás gyerekkorának egy olyan szakasza - és ez nekem annyira rémlik, hogy valahol tán megvan a cébém is - amikor az év menő tárgya a rádióadóvevő volt. Cébének hívtuk, de valószínűleg nem volt az. Nem tudtunk rábeszélni a taxisok sávjára úgy, mint az ipari Yaesukkal lehetett. A lényeg nem ez, hanem az, hogy voltak és vannak olyan közjavaknak számító frekvenciák, ahol eszköztípustól függetlenül lehetett játszani.

Abban szerintem is igaza van Mátyásnak, hogy az Apple Airdrop fájlmegosztó protokolja egy modern csoda. Az eljárást tudó eszközök között fájdalommentesen lehet fájlokat cserélgetni: bedobod a képet az egyik walkie-talkie-ba és kiesik a másikon. Nem valósul meg viszont az eszközfüggetlenség. Vegyes hálózatban nem használható, marad a konfigurálgatós szívás vagy a Dropbox LAN sync opciójának bekapcsolása, ami viszont már egy szoftveres megoldás, külső szolgáltatás, stb. Hiányzik belőle az analóg rádiózás egyszerűsége.


Semmi hatalmat senkinek, aha.

És ha már analóg, a másik, felszínen CB-szerű megoldás, a mesh-hálózaton alapuló üzenetküldés sem teljesen hasonló. A Firechat kiszolgálja a tüntetők igényeit, de valószínűleg minden magára valami is adó titkosszolgálat gyűjti a helyen elkapható MAC-címeket, IMEI-számokat és egyéb azonosítókat. És akkor a szolgáltatásnak még istenesen neki sem estünk.

Viszont, ha már úgyis blogposztban válaszolok egy blogposztra, lehet még egy kicsit 2007. Akkor nagyon hittünk a meshben és a közösségi wifiben, mert a mobilnet lassú és drága volt. Mostanra nem drága, de szembesültünk más korlátokkal: ahol ezer ember tüntet, ott már nincs mobilnet. “Óriási lehetőségek vannak ebben a rendszerben” - írja Mátyás. Legyen igaza.

A posztapokaliptikus állapot

Beilleszteni sem kellett volna, úgyis emlékeznétek a jelentre a Pop, csajok, satöbbi elején, amikor azt magyarázza Rob Gordon, hogy a popzene nyomorulttá teszi az embert. Vagy fordítva, azok hallgatnak popzenét, akik amúgy is kutyául érzik magukat. Vagy valami ilyesmi. Viszont nem csak a popzene ilyen. Biztos, hogy több száz ilyen innen-onnan összeszedett stratégiát üzemeltetünk. És biztos nem újdonság ez. Mégis furcsa élmény, amikor tudatosul.

Több tíz óra Falloutozás után jöttem rá egyszercsak, hogy tanult mintákat követve csinálok marhaságot. Gazdag voltam, mint Krőzus, a táskámban volt egy klinika teljes gyógyszerkészlete és a Nemzeti Gárda összes fegyvere. A világ megmentése, túlélés, viccesen megőrülés - szintén tanult dolgok - helyett viszont egy romos épület alagsorát fésültem át.

Félreértés ne essék, a megelőző harmincakárhány órányi játék alatt egyszer sem volt semmi lényeges a mosdóban. A Fallout 3 nagyon ügyesen van felépítve: az átlagnál magasabb képességekkel plusz zsákmányhoz, a sztorit, világot kiszínező részletekhez lehet hozzájutni. A fő célok, eszközök viszont megszerezhetők. A történet gurul, ha lökjük. Viszont másik húsz játék meg megtanított eldobott hajónaplót, dugigránátot, eldobott tárat keresni a mosdóban.

Folyománya nem igazán van. Ha túlélnék egy atomháborút, valószínűleg egy vécében lőne valaki hátba, miközben az ajtókat nyitogatom.

(Fotók: Atin és Thierry Ehrmann)

Amivel jövőre kezdeni kellene valamit: okos város

A szenzorokkal, nagysebességű internettel és jószándékú számítógépekkel felszerelt városból az egyik szélsőség szerint csodás, asimovi, zöld, a gondolatunkat is kitaláló rendszer lesz, a másik szerint megépítjük az 1984 világát.

paul_keller_smart_city

Mindkét magyarázat túl egyszerű, valami zavarosabb és zavaróbb magyarázatnak jobban örülnék.

(Kép: Paul Keller CC-BY - a többi képét erre találjátok)

Empingao

Megnéztétek-e már A séfet? Ha nem, akkor holnap úgyis vasárnap délután lesz, az meg egy tökéles vasárnap délutáni film. Van benne apa-fiú kapcsolat, Twitter, autózás Amerikában és iszonyatosan sok főzés.

Most nekünk a legutolsó az érdekes, mert kubai szendvicsek készülnek benne. A recept nagyjából az, hogy sütsz egy nagy húst, pirítasz kenyeret vajon, bele a szelet húst, meg ami zöldség van a környéken. Na de a hús, amiatt kezdtem el guglizni, mert a film elején nagyjából egy izmos limonádéval pácolnak.

Az IMDB mojoszószról beszélt, az első recept, amit kidobott a kereső tulajdonképpen hasonlított rá, úgyhogy azzal dolgoztam. Friss korianderlevél mondjuk nem volt, és ráadásul nem ez az egyetlen csapás, ami a receptet éri, ha Magyarországon és télen vág bele a (lusta) ember. De még így is megéri nekiszaladni.

Röviden a következő a recept: ipari mennyiségű fokhagymát, combos adag mentát, korianderlevelet, néhány lime-ot, annál lényegesen több narancsot meg persze sót, borsot, oreganót, köménymagot és olivaolajat keverünk össze a páchoz. Ebbe áztatjuk be zárt dobozban vagy ha van olyan szexi lezárható zacskó, akkor abba csomagolva a sertéscombot/lapockát egy vidám napig. Elvan a hűtő sarkában, enni nem kér. A recept ír perceket és fokokat, maradjunk inkább abban, hogy előmelegített sütőbe rakjuk, fél óráig magas hőfokon sütjük, aztán alacsonyabbon viszont sokáig. Kész, amikor kész, már az egy nap pácolásnál látszott, hogy nem gyorskaja.

Amúgy úgy tűnik, hogy mojószósznak még ezer mást is hívnak.

…hazudta a fiú

Twitteren ajánlotta valaki - végiggugliztam a gyanúsítottakat, de egyiknél sem találom - a Short of the Week rövidfilmes oldalra még nyáron kikerült The Gunfightert. Végre kiderül, mi történik, ha mindenki hallja a mindentudó western narrátort.

Los Alamos pacifistája

A Coudal Partners forgatócsoportja más ügyben járt ugyan Los Alamosban, de talált egy sztorit. Beszélgettek a város pacifistájával, aki a régi laborfelszereléseket (meg persze gyakorlóbombát, IBM kártyalyukasztót, stb) árusító ócskásüzletet viszi.

Öt részben rakták ki a netre az anyagot, ha minden igaz, a fenti playerből mind megnézhető. Ha nem, akkor itt kezdődik a mese.