Skip to content

Medium: báliruha kontentnek

Hosszút nem ír az ember a Facebookba, rárakódik a silóban a bejövő takarmány, azt’ a végén elviszi az egészet a suvadás. Akkor már inkább ide, ahol viszont senki nem kérdezte, mi a véleményem a Medium.com-ról. (Az apropó erre van.)

Egy. A Medium csodálatos szoftvertermék. Azt túlzás lenne mondani, hogy demokratizálja az internetre való írást, mert ezt úgy tíz éve megtették az ingyenes blogszolgáltatók. Viszont demokratizálja az iszonyatosan jól dizájnolt cikkeknek az írását. Az egész web ebből a read&write irányból indult, de az elején azért csak kellett technikai tudás. Aztán lett inkább olvasd (és vásárolj, az isten szerelmére) web, aztán írd (és mi reklámokat adunk el mellette) web, most pedig a lapátold be az életedet a silónkba van.

Másfél. Időről időre azért felbukkan egy-egy olyan szolgáltatás, ami megpróbál egyszerűen használható motort és szép layoutot adni az embereknek. 2009-ben meg is írták, hogy a Posterous a média jövője. Utána pedig kérdés volt, hogy a Posterous vagy a Tumblr-e az. Az előbbit végül megvette és ledarálta a Twitter, az utóbbi próbált fizetős, kurált tartalmat előállítani, de érdemeik elismerése mellett végül kirúgta a médiacsapatot.

A Medium ebben a mezőnyben amúgy viszonylag jónak számít. Szó nélkül engedi exportálni - menekülési út mindig kell! - a tartalmunkat.

Kettő. A fent linkelt vitaindító egészen hosszan bizonygatja, hogy a tartalom, amit a továbbiakban nevezzünk cikknek, termék. Cikkekből és cikkek létrejöttében való segédkezésből élő emberekként szerintem ezt vehetjük egyértelműnek. Mint azt is, hogy a szövegek “tesztelése” általában létezik egy rendes munkafolyamatban, ezt hívjuk szerkesztésnek. Egy témának a továbbírása sem ismeretlen jelenség. Analitikája mindenkinek van.

Az utolsó két pont érdekes lehetne: a közösségi terjesztést viszont pont egy olyan oldalnál vicces kiemelni, ami ennyire kevés lehetőséget ad arra, hogy az olvasókkal kapcsolatba kerüljön az író. Követni lehet, a kommentelést szakaszokra bontották, ami miatt az egész vita áttekintése nehézkes, illetve az elmúlt hónapban bemutatott válasz funkció - anyja neve: YouTube - elvben lehetővé teszi, hogy hosszú cikkekben vitatkozzanak az írók. Közösségépítésre, társas vitára sokkal jobb eszköznek tűnik a Gawker-féle Kinja, ott ez nem a motorra van rászögelve, hanem valahol a lényegét adja. (Gáspár, javíts, ha!)

Három. Ami pedig nagyon nincs a Mediumon, és fájóan hiányzik, az a szerzőhöz köthető, márkázásra használható, emlékezetessé tevő testreszabhatóság. Minden gyűjtőoldal, minden gyűjtemény ugyanolyan. Nem nagyon van mi alapján emlékezni az íróra. Nincs saját webcím, csak egy twitteres jellegű felhasználói link. Viszont míg a Twitter az efemer tartalomról szól, addig a Medium elvben a maradandó tartalom helye. Amit felcserélhető, nem fizetett - kivéve a The Matter - újságírók írnak. Röviden és a világ egyik legrondább szavát leírva a Medium platisher, platformot biztosító technológiai szolgáltatás, aminek a fő terméke a tartalom, amit viszont nem ők lapátolnak bele. Ügyesnek ügyes, de nem fizeti ki a sárgacsekket hónap elején.

Merretovább. A médiának amúgy van egy csomó jövője. Van olyan, amit céges spindoctorok alapítanak, és bármiről lehet benne írni a cég stiklijein kívül. Van olyan, ami profi, fiatalos, dinamikus, de részben nagyapu pénzéből vagy kockázati tőkéből megy. És persze a média jövője a kicsik, lelkes, fizetőképes közönségnek gyártott jó tartalmai: Mallory Ortbergék The Toastja, Roman Marsék Radiotopia birodalma vagy míg be nem zárt, ilyen volt a The Magazine is. Utóbbi azért is bukás, mert a lowtech megközelítés miatt az amúgy jelentős előnyükkel nem nagyon tudtak élni.

Cseteljen a halál után

diespace

Nem hittem, hogy a fényfestést még el lehet adni nekem, de a keddi Pecha Kucha szülinap feat. Meetup esemény szünetében a holland PIPS:lab öt perc alatt megtette. A Diespace 3.0 előadás egyszerre jó értelemben vett médiaművészet és közepesen szemét nyuggerezés. Meg persze hülyéskedés szintikkel, járókeretekből épített robotokkal és ledfényekkel. Ha nem kapnék nagyjából háromhavonta emlékeztetőt a Google ‘meghaltál, ellátjuk a családot a jelszavaddal’ rendszerétől, még el is gondolkodtatott volna. Így maradt a szórakozás.

Trailer lent, bár magyarországi előadásuk, azt hiszem nem lesz mostanában.

Kösz, Trafó!

És így készült a choca…márvány

Ha olvasnék Kottkét, már vagy húsz napja láthattam volna azt, hogyan vágnak ki nagy márványtömböket a hegyből.

Yuri Ancarani filmje persze csak a munka finom részét mutatja be, azt is átesztétizálva. A por művészien, a hiányzó ujjpercek szimbólumként jelennek meg. Van még egy részlet belőle, az alapján is így tűnik.

Ilyenkor próbál meg az ember előásni valami földszagúbbat. Olyat még nem találtam, amin a huzalfűrész (wiresaw) beszerelését, beállítását végzik, de olyat, aminek a végén luxuscsempe lesz a márványból olyat igen. (Amúgy a Mercedes szponzorálta. Van benne zsírszalonna is.)

Tiszteletet a lovagoknak

Na jó, túlzásokba ne essünk, de azért érdemes megnézni a francia Nemzeti Középkori Múzeum és a Le Figaro videóját a 15. századi harci fogásokról. A jenkit meg az Artúr király udvarát el lehet felejteni.

(via Messynessy Chic)

A kikötő felett az ég

Még arról beszélgettünk, hogy a digitális átállás után, a CRT tévék kihalásával van-e még egyáltalán hangyafoci adásszünet idején, amikor Pohly Feri bedobta a Facebookra a lenti képet rólunk azzal, hogy az olvasókör meg van alapítva.

neuromanc

Addig nem gondoltam így a bulira. De aztán volt szó arról, hogy a technológia fizikai kötődésű mindig a Sprawlban, hogy egy szemétdombra szülték Case-t, hogy 80’s neonokkal van tele a világ, és hogy fiatalon is lehet félni a haláltól. Tényleg van egy olvasókörünk, úgy tűnik.

A következő szeánsz valamikor két hét múlva lesz, még szavazgatunk, hogy melyik nap. A felvételek az Archive.org-ra kerültek fel, a Huffduffer adott hozzájuk csinos, podcatcherbe befűzhető RSS-t. It’s on.

Nagyobb színpad

A visszajelzések mentén beírom ide az elejére, hogy az a kérdés, hogy csináljunk-e egy olyan konferenciát, ami érdekes.

Kezdjük az elején, mindenről Gazs tehet. Elment szeptemberben Xoxo Festre, azán lelkendezett, meg amúgy is vele szoktunk egymásnak videókat küldözgetni. Webstockról, Boringról, dConstructról. Meg mindenféle elszórt egyéb helyekről.

Mert annyi csodálatos dolog van az interneten. Fent például végig van linkelgetve két hónapnyi hallagtnivaló.

Nem mondom, hogy mi is meg tudjuk csinálni. Nem lesz nyitóelőadónak egy Warren Ellisem. Vagy egy Kevin Kellym. De nem hagy nyugodni a gondolat, hogy meg kellene próbálni. Nem a webszakmai részét, arra vannak olyan remek dolgok, mint a Frontend Meetup. Az érdekes, ismeretterjesztő, az életet meg nem változtató, de két sör után beszédtémát adó részét.

Túlmagyarázás helyett itt egy Ellis előadás a dConstructról, ami tökéletes példa. Megmagyarázza a világ egy szeletét, van egy jó történelmi perspektívája, szórakoztató.

Amikor SFPortal Meetupot csináltam, abban is ez volt jó. Csak ott persze meghúztunk egy tízperces határt. Amit mindig mindenki átlépett, de csak egyszer lett háromnegyed órás, azt azóta is mesélem. Egy napba, sörök mellett viszont annyi minden belefér. Főleg - de nem kizárólag - hobbiprojektek. Hosszúkardvívók, civil űrkutatók, megélhetési cosplayes, mittudomén.

Meg persze rezesbanda. Az mindenbe kell.

Kidolgozva nincs. Büdzsé még annyira se. Egyelőre az érdekel, van-e értelme. A kommentdoboz lent van.

#123481 (k mint köldöknézés)

Őrületesen ki kéne találni, hogy hol érdemes linkeket, tartalmat, kontentot megosztani. A readercalypse óta nincs jó válaszom erre. A lehetőségek durván a következők:

  • Newsblur blurblog - ez most is működik (itt), de lényegében csak azok látják, akik a Newsbluron kötöttek ki. Persze ad RSS-t, mert ilyen szempontból a régi jó világ része. Kényelmes bele megosztani, van egy egész okos bookmarklete.
  • Tumblr - van persze, de alig használom. Csak azért raktam össze, mert van pár arc, akik érdekeseket írnak, osztanak meg és ezt használják. *Meg hát ott a Fiktography, aktuális szerelmem. Ezzel a lépéssel az első pillanattól kezdve funkciókat duplikálok. Bölcsesség útja jobbra, én balra.
  • Facebook - ellene szól, hogy szűrt hírfolyam, hogy siló, és hát hogy ő a Facebook. Cserébe mindenki ott lóg, azt vagy látják, vagy nem.
  • Itt - végülis otthonos, csak ez a Kottkés linkblog dolog sose ment rendesen.

És plusz egynek írjuk fel azt is, hogy veszek a DigitalOceannél egy VPS-t és csinálok egy Gopheres bármit. Annak tényleg semmi értelme, de legalább elvisz egy szombatot.

(Amióta legutoljára számozott posztot írtam a WordPress egészen megkergült ID adásban.)