Skip to content

Csináltam egy linkblogot…

…mert a Google kinyírta a Readerből a megosztást, és mert a Google Pluson ugyanaz az öt ismerősöm nézi, ahogy a szél görgeti az ördögszekeret, és láthatatlan ember fújja a szájharmonikát. Tamással beszéltünk már erről régen, csak mindketten hittünk abban, hogy a Reader utódjának szánt Hivemined egyszercsak elkészül. A projekt úgy két hónapja áll nyolcvanegy százalékos készültségen, ideje volt lemondani róla, pláne hogy gyűltek a böngésző könyvjelzősávjában megrohadó linkek.

Ez persze egy nem túl elegáns átmeneti megoldás. Viszont működik, egyszerű frissíteni és ad hírcsatornát. Ha összerakunk hozzá egy, a különböző feedek elemeit összesítő és megjelenítő planetet, akkor beljebb leszünk kicsit.

Ha te is “sharebro” voltál, hadd ne mondjak neveket, és csináltál valami megoszós oldalt, kommentelj egy linket.

Lejárt szavatosságú jövő

Amikor Jamais Cascio blogposztját olvastam

Rövid verzió szintén tőle lustáknak: “Technology foresight has been stuck for the last 10-20 years; we need to be paying more attention to social-cultural futurism.”

akkor éreztem, hogy ezt valahogy meg kell írni. Egy top jövőkutató panaszolja el, hogy nincsenek érvényes, nem lerágott jövőképek. Aztán beugrott Stephenson Innovation starvationje is, ami meg a negyedévről negyedévre gondolkodó cégeket rugdossa, és végül péntek éjszaka akadt ráérő időm.

A cikk, aminek ha a forrásait elolvassátok, akkor jobban jártok, mint magával a cikkel, ma reggel az Origo tetején nyitott. Szóval még meg is vagyok erősítve, hogy hobbiprojekteket érdemes csinálni. Csodálatosan indul ez a hét, még ha jövő nincs is.

(kép: wilengebroed)

#3502 (r mint repülő autó)

Neal Stephenson tells me that during the dot-com heyday, new hires at high-tech startups were handed a copy of Snow Crash and told, ‘‘Read that, it’s our business plan. You start Monday.’’ (Doctorow: A Vocabulary for Speaking about the Future)

Még ha a Cryptonomicont adták volna.

Manufaktúra 2.0

Divatos késéssel - tavaly ősziek a filmek - osztom ezt meg, de csak egy hete találtam rájuk. A Made by Hand csapata olyan vállalkozókat mutat be, akik visszatértek a kézimunkához. Az első videó egy brooklyni srácról szól, aki a szesztilalom óta az első ginfőzdét nyitotta a városban. A második pedig még menőbb, egy olyan késmíves a hőse, aki a késmániások helyett a szakácsokat akarja kiszolgálni. A csapat oldalán bolt is van kézműves termékekkel, ott viszont már nem szelektálnak annyira profin a szerkesztők. Még csúzli is van súlyos dollárokért.

A videót amúgy jellemző módon a Késportálon találtam. Bármilyen hobbiról is van szó, a finoman megszállottak igazán jó tartalmat tudnak összelapátolni.

Hogyan dobjunk ki egy könyvespolcot

Legyen nyoma, ha már egyszer hülye voltam. Az a tételmondat, hogy:

Az a neten tárolt mappa, amihez mások is hozzáférnek, nem számítandó backupnak. Az csak egy megosztás.

Történt ugyanis, hogy megosztottam pár emberrel az e-könyvtáramat Dropboxon. Jellemzően azokkal, akik amúgy is besétálnak néha hozzám, és rájuk tukmálok könyveket. Ma arról értesített a Dropbox kliens, hogy épp törölnek pár ezer fájlt a tárhelyemről. Valakinek valószínűleg helyre volt szüksége az online tárhelyén, és így csinált helyet. A probléma csak az volt, hogy mindenkinél törölt, nem csak magánál.

A törölt fájlokat természetesen vissza lehetett vonni. Illetve megvolt a könyvespolc egy rendes, nem megosztott S3-as mentésben. Felkelni viszont felkeltett, hogy öt percen keresztül néztem, ahogy eltűnnek a fájljaim.

Az ekönyvek biztonsági mentésénél egyébként arra jutottam, hogy a legegyszerűbb nem bízni senkiben. Egyes szolgáltatások (Amazon, Kobo, SFPortal Ebook, B&N, Baenék) hagyják letölteni többször a megvásárolt tartalmakat, mások (Agave, ilyen-olyan kisboltok) nem feltétlenül. A megoldás saját kézbe venni az archiválást, DRM mentesíteni és elrakni a könyveket.

Zongorázható különbség

Szöveg a könyv első lapjáról:

“Viszont arra kérlek, hogy ne töltsd fel. Azaz csak a hírét terjeszd, ne magát a könyvet. Tudod, én abból élek, hogy regényeket írok. És ha nem kapom meg a honort, akkor kénytelen leszek falevelet kapirgálni az árokszélen, regényírás helyett.”

Szöveg az utolsó fejezet és a lábjegyzetek közti levélből:

“Ha tetszett a könyv, viszont nem fizettél érte és nem is ajándékba kaptad tőlem, hanem a web kifürkészhetetlen, ingyenes útjain keresztül jutott el hozzád, akkor kérlek, fontold meg, hogy megvásárolod.”

Ugye milyen furcsa, hogy az egyik szerző a vásárlójához beszél, a másik viszont az olvasójához? Meg hogy az első arra kér, amire sose volt példa, még a papírkönyvek korában sem.

Decemberi SFmeetup (hangfelvételek)

A 2011-es év egy “minden belefér” SFmeetuppal ért véget, és a technika ördögével. Volt szó a vallások jövőjéről, az occupy mozgalmakról és a modern íjászatról, valamint a beltéri céllövésről. Az utóbbi előadás viszont az akkuk hirtelen halála miatt nem maradt meg.

Az első két előadás, Galántai Zoltáné és Habencius Istváné viszont már fent is van az Archive.org-on.

Innentől kezdve minden bizonytalan kicsit. Én letenném a lantot, viszont lapáttal tarkónverni nem akarom a rendezvényt. Február még lesz, onnantól kezdve semmire nincs garancia.