Skip to content

Senseless dynamiting

Editorial-09-540b

Azt írja Stephenson a Cryptonomiconban:

When he does get to the right floor, though, it is a bit posher than the wrong one was. Of course, the underlying structure of everything in England is posh. There is no in-between with these people. You have to walk a mile to find a telephone booth, but when you find it, it is built as if the senseless dynamiting of pay phones had been a serious problem at some time in the past.

Ehhez képest meglepő, amikor egy remek - 27 perc körül kerül elő, embedeltem lent az egészet - előadásban előjön, hogy Londonban olyan szemteseket raktak le, amik rosszul robbannak darabokra. Nem úgy mint a vas, amiből repesz lesz, széttépi az embert, a terrorista meg boldog. És ha már úgyis csúcstech szemetes kellett, ami egy nagy kijelzőn reklámot is jelenít meg, igazán nem rossz ötlet megfigyelni a járókelőket. Úgyis ott a zsebünkbe egy telefon, aminek egyedi címe van.

(Fotó: Renew London)

Fidel a gépben

fidelify

Az a jó az audiofilekben - ami nem vagyok - hogy hajlandók tenni azért, hogy a világ olyan legyen, amilyennek szeretnék. Azaz szép, tiszta, hangos, és kerülje meg a Windows mixert. Így lehet, hogy a Spotify több sebből vérző kliense helyett gyártottak maguknak egy saját programot Fidelify néven. Csúnyább, kényelmetlenebb, butább satöbbi, mint a gyári kliens, viszont a hangot át lehet zavarni rendes hangkártyán. Folyománya: jobban szól. Folyománya #2: egy sokkal trébb programot lehet használni.

Che Guevara

A képen persze Che van, mert az istennek nem találtam olyan képet, amin Fidel fülest visel, vagy rádiózik. Így vérzik el egy poén a felelőtlen fotográfusokon!

A játékbirodalom 1:1 méretarányú térképe

Ha már egyszer Fuchs Petivel elhitettem, hogy a félkész poszt is poszt. Illetve Cult of Done

Az elmúlt pár hónapban úgy jött ki a lépés, hogy viszonylag sok viszonylag open world játékot játszottam. Ősszel a szegény ember GTA-ja, a Saint’s Row volt soron. Őrült. Imádtam. Télre beköltöztem a reneszánsz Itáliába és felzárkóztam az Assassin’s Creeddel, utána szétnéztem Amerikában (AC3, félbehagytam), most pedig egy olvasás-alvás-videojáték típusú rövid szabadság alatt kipörgettem a Sleeping Dogst.

202170_screenshots_2014-02-12_00001

A tapasztalatokat szerencsére nem kell megírni, van róla egy Umberto Eco novella. Arról szól, hogy miért nem lehet elkészíteni a Birodalom 1:1 méretarányú térképét. Az open world játékok ugyanezt ígérik. Ha szerencsénk van, akkor ez csak akkor lepleződik le, amikor a világból kifogy a történet. Persze el lehet még vezetgetni/szaladgálni, elvarrni a mellékszálakat, kihúzni a bajból a kevéssé fontos szereplőket, aztán az is elfogy, van egy babaházunk.

Valószínűleg az fontos jellemző, hogy a sztori vége és a babaház között mennyi idő telik el. Firenze (meg persze San Gimignano, Forli) tetejére még vissza-vissza tudok nézni szaladgálni. A Saint’s Row, bármennyire szerettem, sokkal üresebb. Cserébe mondjuk sikítozva röhögős.

Ott a csapda, hogy nem lehet teljes világmodellt építeni. Isten pénze nem lenne elég rá. Vannak korlátok, amiket megszoktunk és elfogadunk. Az épületek nem bejárhatók, emberből kevés van - a Sleeping Dogs esetében a Square Enix készített egy nem zsúfolt (!) Hongkongot - a területek véges nagyok.

206420_screenshots_2013-10-28_00001

Nagyobb baj, hogy van egy csomó olyan dolog, ami a világról való tudásunk alapján nyilvánvaló, viszont egy modell esetében külön feladat megcsinálni. Volt erről egy remek poszt egy játékfejlesztőtől pár éve, nem találom. Mindenesetre azt rótta fel a játékosoknak, hogy direkt keresik a megcsinálhatatlan dolgokat és panaszkodnak. Példának azt hiszem a Red Dead Redemptiont és a lovak tűpárnává íjászását hozta. Nehéz nem igazságtalannak lenni, de amikor a nálam sportosabb karakterem nem tud átmászni egy átléphető virágládán, vagy ha csak egy oldalt tud kiszállni a hajóból (ha rosszul parkolok, esztelenül a vízbe ugrik), akkor törik az immerzió. És ezzel visszaértünk a térképhez.

A versenyt - ha lenne - teljesen megérdemelten a Saint’s Row nyerné persze. Ott nem a játékosokban merült fel, hogy agyon lehet-e verni kétkezes műbránerrel a járókelőket. A fejleszőkben!

Még okosabb Notepad++

A világ csodálatos, van rendes markdownos syntax highlighting Notepad++-hoz. Aki használja, az tudja miért fontos. Aki nem, annak most kell elmondanom, hogy a Markdown egy egész csodálatos mód arra, hogy gyorsan, kézzel írjunk HTML-re konvertálható, szemét kóddal nem tele levő szöveget.

AC2 vs. AC3

Akarok majd hosszabban is írni - ha a templomosok elestek persze mind - arról, hogy mennyire elkeserítő végigjátszani az Assassin’s Creed játékokat, mert arról szól a metatörténet, hogy a Ubisoft elszúr egy egész jó ötletet. Addig viszont röviden a különbség a kettes (plusz a kifutás: Brotherhood és az önmagát ismétlő Revelations) és a hármas között.

Kettes:

Hármas:

Majdnemshanty


Előkerült. Tulajdonképpen szerencsés, a Meti blogon ma kalózmetált raktam be.

Műveleti terület

Furcsa dolog európaiként - ezt a szót szokjuk meg és használjuk, mert rövidebb, mint a rest of the world - az NSA-botrányról bármit gondolni. Az Edward Snowden által kiszivárogtatott dolgok nagy része ugyanis nem érint minket. Nem vagyunk USA állampolgárok, akiket nem szabad lehallgatni, hajlítani, feltekerni és elszakítani. Nem védenek azok az alkotmánykiegészítések, amiket amúgy mindenki fejből tud az Elnök embereiből.

Ezzel a szemmel kell újraolvasni Stephen Levy új és remek NSA cikkének adattörléses anekdotáját:

The agency, he says, had tracked a high-value target in South Asia for over a decade before learn­ing that he had once applied for a green card—making him, under NSA rules, a “US person.” “As soon we discovered that,” Ledgett says, “we dropped collection on him under our Executive Order 12333 authority and canceled 14 years of reports.”

Az azért valószínű, hogy az amerikai hírszerző szerveknek a jövőben sem tiltják meg a hírszerzést. Hülyén venné ki magát, ha vízoldékony festékkel bekent EU-s biojátszóterekre kéne költeniük azt a bitangsok pénzt, amit kriptográfusokra meg szerverekre kalapoztak össze. Ma este, Obama mindent tisztázó beszédében is főleg az amerikai ügyekre reagált. Érdemes egymás alatt megnézni azt a három darab F - magyarul: egyes és küldd be anyádat is - osztályzatot a Verge értékelésében. Na azok vonatkoznak ránk: például a titkosítási szabványokba való beleszólás, a titkosított kommunikáció tárolása, és szélről beadva kicsit az amerikai IT megoldásokba vetett hit visszanyerése.

Itt az EFF értékelése is. Az sem vidámabb.

Lehet dolgozni az európai identitáson. Jól fog még jönni.