Skip to content

Füstjelek

Volt egy időszak, mikor megpróbáltam irodalomkritikusként működni az rpg.hu Trónbitorló játékának egyik fórumán. Tettem ezt azért, mert jó ötletnek tűnt és mert halálosan zavart, hogy a Bárdok regéi becenevű fórumon se bárdok, se regék nincsenek. Gyűjtöttem érveket, voltam faragatlan (ez utóbbi talán gyakrabban :)), imádkoztam és a többi. Hatás persze semmi. Miért is lenne, ha le is lehet ugatni a másikat. No de mindegy, régen volt, hülye voltam. Spongya.

De ma visszanéztem és ezt a gyöngyszemet leltem. Kommentálnám, de félek, levon az élvezeti értékéből. }:-) Íme:

Hiányoztok

Ó, jajj, szívem majd megszakad
Hiába más a gondolat,
Lelkem e kínban meghasad.

Annyira, annyira… hiányzol nekem
Szorongok s elbukok… izz e kín bennem
Nemmúló mételyként szétzúz, teljesen.

S nem csak te, mindnyájan, kell az életem!
Jöjj viszsza, szólítlak!… s elhal énekem.
Tengernyi színpompa vész el hirtelen.

Kelletek, mindenki… gyarló, bús szivem
Áruló, s elmereng mit tett, mit tehet.
De: az utolsó már, csak e szép lehet.
/írta: Fallen/