Skip to content

Útinform

A múltkorjában találkoztam azzal a bölcsességgel - meg Meszt mondta ma éccaka, amikor vittem haza - hogy azért jó az ilyen idő, mert “a mazsolák nem mernek kijönni, a profik meg már az árokban vannak”. Jelentem alássan ez nem igaz. Leesett francos tíz centi hó, le se fagyott rendesen és az út máris megtelt profikkal. Az első ilyen a Dévutikós fiatalasszony volt, aki egy enyhe ívő kanyart alakított csavaros nyalókává pont előttem, mert kézifékkel próbálta bevenni. Végeredmény: a szánalmas kis szánkója felakadt az útpadkára.
Időjárás - úrvezetők : 1 - 0
A második istenbarmát az Avason alatt szedtem össze - igen, ez szokott úgy szerepelni a keresztrejtvényekben, hogy “Miskolc hegye”- ez az arc csupán egy 180 fokos fordulatot mutatott be pont előttem (irányjelző, villantás, elakadásjelző, bánatos istencsodája nélkül), hogy aztán dicsőségesen, mint a harcból megtért hősök beparkolhasson hasonszőrű kis cimborái mellé a közeli parkolóba.
Lazaság - Intellektus : 1 - 0
Az utolsó profi tulajdonképpen nem is illik ebbe a felsorolásba, csak azért mesélem el, hogy optimista kicsengése legyen a sztorinak, és mert a hármas szakrális szám. :) A tapolcai elágnál a szembe sávba fordult be egy autó (nettom milyen, szétnézéssel voltam elfoglalva), fékesen, csúszósan, ívesen, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az első tényleg profi. :)
Csúszós út - Technika : 0 - 1