Skip to content

Kulturális ajánló, úgy is mint nézzünk filmet

<

p> Mivel a tegnap esti munka és az azt követő reggeli csúcsfogalom - iskolába viszem a családot című jelenet - teljesen leszívott, ma semmi produktívat nem csináltam. Beszélgettem Cirippel, elkövettem rajta a napi jócselekedetem, közösen rájöttünk ugyanis, hogy a Wolf’s rain-nek nem 26, hanem 30 része van. Mielőtt bárki beleakadna, úgy lehet valamire közösen rájönni, hogy ő mondja, hogy tróger a vége, nekem meg rémlik, hogy ott volt valami kavarás. Mikor ez realizálódott, ő leszedte a hiányzó részeket, én meg nekiuszultam (neki Usul-tam… bocs Frank Herbert :)) megnézni a Ghost In The Shell Stand Alone Complex második sorozatának elérhető részeit. (Reklám helye, de elérhető az usteam ftpjén) Először csak az tűnt fel, hogy Kusanagi mellbősége mintha nőtt volna, de lehet, hogy csak testhezállóbb golyóálló cumókat fejlesztettek ki… :) Aztán a hatodik rész végére megdöbbenéssel vettem tudomásul, hogy sokkal cyberpunkabb ez a széria, mint az előző. Mélyebb összeesküvés, sötétebb helyszínek, féllegális akciók. Nagyon hangulatos. Még a főcímdalt is meg lehet szokni, pedig fele annyira nem hangulatos, mint az Inner Universe, vagy akár a Lithum Flower.

<

p> Uátna, hogy ne csak animét nézzek, beraktam a Good bye Lenint. És jó volt. Pedig mostani. Nem túl gyakran tetszenek kortárs filmek, de ez olyan hangulatos volt. Igaz a témája nem is a piszkos huszonegyedik század, hanem a szép kilencvenesek eleje. Istenékém. Kilencvenben voltam elsős, ha jól számolom. Vajon elég idős vagyok a nosztalgiához? ;)