Skip to content

Élet az esőben

Jó, tudom, gyenge szóvicc, de pozitívan kell hozzáállni, hogy egy depressziós film utáni séta során szétmosott az eső, és ha nincs egy jólelkű taxis, akkor még mindig a Centrumnál áznánk TeVével. (illetve két jólelkű taxis, elnézést a másiktól).

Naszóval a buli a 21 gramm című filmművészeti alkotás megtekintésével indult a többieknek. Nekem azzal, hogy a húszpercenként járó buszoknak hála majdnem lekéstem a filmet. Pár szó az alkotásról, ha már “fel lett hozva”. A rendező a film végére sikerrel kifésülte az idősíkjait, így rá lehetett jönni, mi az a sztori, amit borzasztóan - ld még zavaróan - éles vágásokkal felszabdalva tárt elénk. Ügyesen bánt a feszültséggel is, nőtt, növekedett, kitört aztán csak nem akart elcsitulni. Valószínűleg a katarzis címszónál hiányzott, esetleg ilyesmi már nem kell, lényeg a lényeg felzaklatva hagytam ott a mozit, sűrű vággyal egy feles után. Lehet persze, a mindenki belenyugszik a történtekbe, jellegű utolsó percek zárkák le a sztorit és lehet ez csak nálam bizonyult kevésnek. Végülis az imdb-n meglehetősen jó pontokat kapott. (csak nyolctizeddel kevesebbet mint a starwars :))

<

p> Utána gyros, feles, mindkettő nagyon kellett és végén a slusszpoén. Az eső. Ami szakadt, zuhogott, ömlött ésatöbbi. Elmosott rosszkedvet, depressziót meg persze zakót, inget, bakancsot. Különben sem tudom lógatni az orrom, ha látom Tevét kacagva futni a zuhéjban.