Skip to content

Történések

Játszanak a kölykök az utcán. A zajok alapján vagy bicajoznak - meg kéne nézni, mert marhára zörgött - vagy szétkopott csapágyú teszkó görkorival közlekednek. Mindenesetre a csapágyhiányzajt királyul elnyomta a kiáltozásuk, mely szerint ha a vízilabdások/kézilabdások (nem értettem, na) nyernek este, akkor megelőzzük Koreát. Mindenesetre jó tudni, hogy vannak dolgok, amibe Korea előttünk van. :)

Pedig igyekszem ám figyelemmel kísérni az olimpiát. Még postoltam is róla. Sőt ma reggel meint majdnem blogoltam, ugyanis az index nyitóhíre nem doppingos volt, nem botrányról szólt, hanem arról, hogy igenis nyertünk két aranyat, ráadásul az egyéb evezőseink is szépen teljesítettek. Döntősök, első öt, hasonlók. Ezúton sűrű gratulációk nekik. Viszont post (továbbiakban: postázás) azért nem lett, mert mire reggeli után ráfrissítettem az indexre, megint doppingos szalagcím volt. Bulvár, baze.

Továbbá sok szeretettel üdvözlöm a körünkben megjelent Hurkatöltő zenekar - jó volna azt írni, hogy tagjait, de pofátlan túlzás lenne - énekesgitárosát WarYou-t. És ezennel ünnepélyesen megígérem, hogy igyekszem ott lenni a Fokk nyitóbulin, mert egyszer már csak meg kéne nézni őket élőben, japánisten úgy segéljen.

Illetőleg hasonlóképp szeretettel üdvözlése történik aatinak, aki megemlegetett blogjában a kelttészta ürügyén, én meg majdnem félrenyeltem a ceruzámat, mikor megjelent egymás után vagy öt látogató meleg nemzettársunk (bocs de ezt olyan rég le akartam írni:)) blogja felől közelítve.


Most pedig sordrok egy cigit, mélyebbre merülve a dohányzás mocsarába, és húzok vissza tanulni, hogy Noam Chomsky áldjon meg mindnyájótokat. Mert egy az isten, de Saussure, és Chomsky az ő prófétája. Ámen.