Skip to content

A zén kis életem

(Nem akartam ékezetesen írni, mert nem kényelmes, de mikor begépeltem a címet ékezet nélkül, megjelent Teve a lelki szemeim elött nevetve… na.)
Szerda van, csillagidö 8.44, a kapitány személyes feljegyzesei. Tegnapelött StarTrek filmet néztünk a szobával, ezért kiakadt a hülyeségométerem. Csakhogy már mégse lepjek meg senkit vele. A Trek mellékhatásai másnap reggelre hatalmasodtak el. Nyitott, bámuló szemekkel hallgattuk meg a múlt héten megölt srác apját, akit valamilyen úton-módon hozzánk irányítottak, hogy majd mi tudjuk, mi történt. Igazából nem tudjuk, Peti volt csak kint aznap a szobából, de még ö is hazajött korán. Persze ez nem érdekelte Aput. Nem is mondtuk neki, a mi szerepünk adott helyzetben a hallgatás volt. Így megtudtuk, hogy jogász Györben, hogy megvan a véleménye a rendörségröl, hogy öt csak a bosszú élteti, tovább hogy a fia nem volt balhés arc (!), hogy nem haragszik, ha esetleg ott voltunk, de elfutottunk.
Összességben nem nyert meg magnak Apu. Nem voltam ott, nem tudom, nem futok el. Bazmeg.