Skip to content

Bé terv

Van filmem, nem vagyok éhes és túl vagyok a kiselőadáson.
Továbbá megtudtam, hogy az irodalom nem az, amit olvasok, hanem amit a szakirodalom ír róla, hogy kérdéseket feltenni anélkül is lehet, hogy olvastuk volna a művet. Szóval kicsit faszki állapotban vagyok. Miután Em tanárúr királyosan lefikázott, hogy nem olvastam a szakirodalmat az óra folytán az én példáimat visszhangozta - “ahogy valamelyikük mondta” - és különböző elméleteket - “amit a komikumelméletek mondanak erről” - kért számon a csoporton. Vicces csak az volt, hogy óra végéig nem válaszolta meg azokat a kérdéseket, amit én az elején felvetettem. Teljesen mindegy persze. Kábé az év eleje óta sejtem, hogy mást tartunk irodalomnak. Ilyen ugyan volt Dobosnál is, éreztem olyat, hogy nem ugyanazt a könyvet olvastuk, viszont a szeminárium végére biztos lettem abban, hogy ő is élvezte a művet és hogy végül a csoport - aminek része volt a beszélgetés által - megtalálja a “közös nevezőt”. Ilyen itt nincs. A fele nem is olvasta, a tanár irodalomelméleti kérdésekkel lövöldöz, csak a szöveget tarthatnám pajzsul magam elé, csatabárdként lóbálhatnám a “minden olvasás értelmezés” alapelvét és mellének szegezhetném az értelmezések egyenrangúságának érckelevézét, de értelmetlen volna. Tanár van és tanítványok, egy szent gondolat, nem csoport.