Skip to content

Merits’n’flaws

Bloggerdélelőttöt* tartottunk Neuróval. Kiscsalád nincs, autó van (függés is), irány Tállya, Európa pince. Gondos útvonalterv alapján az itiner: Miskolc - Szerencs (csoki mintabolt) - Tállya (pince) - kószálás hazafele - Miskolc. A kószálás azért került bele, mert mindketten rendületlenül hittünk a jó/fényképezésre alkalmas idő beköszöntében.
A túra eredményei: 1 kg mogyorós-mazsolás csokoládé (soknak tűnik, de el fog fogyni), 5 liter édes szamorodni (megrendelésre), 10 liter édes karácsonyi vörösbor (hegyaljai borászperverzitás karácsonyra). Utóbbiból öt liter jelen sorok írójának magánhasználatra elkülönítve.
Kimaradt a rossz időre való tekintettel a tállyai temető, ahol pedig Neuromancer ősök is nyugszanak, és amit nagyon szeretek, mert normális fényben gyönyörű. Továbbá a gibárti erőmű, ahol süldő gyermekkoromban már jártam (első zempléni kéktúra, Teve? ;)). És végül nem köszöntünk be Gagyra Mérnökúrhoz, mert nem voltunk benne biztosak, hogy zavarnánk-e. :D

*Def.: nem az a blogger, aki leírja mi történt vele, hanem az akivel olyan dolgok történnek, amit érdemes leírni.