Skip to content

Büró

Úgy indultam el reggel az apehba, hogy odamegyek, sorbanülök, szemetek lesznek, harcolok és végül hazajövök és leírom minden bizonnyal rossz tapasztalatokat. Terveztem a leírásba hivatalnoknőket fiókban lapuló story magazinnal, lila körmökkel és micikém-főzzél-már-egy-kávéttal.

Ehhez képest a kiábrándító valóság az, hogy odamentem nyolcra, kaptam sorszámot, vártam fél órát és máris ott ültem egy ügyintéző fiatalember előtt. Ráadásul mosolygott, kedves volt, így csak zárójelben említeném meg, hogy 1, rágózott 2, swatchot viselt, ami csak akkor bocsánatos bűn, ha a biel meantime-ot mutatja. És akkor még arról nem beszéltünk, hogy tíz perc alatt a kezemben volt a négy szál papír, amiért bementem. Erről ennyit. Ma se lesz apehfikázó post.