Skip to content

Délidő

Már pakolt körülöttünk a boltocskás néni csendesen - rosszabb kocsmákban jelzik így a zárórát - de még mindig nem hittem el, hogy a lassú világ* ennyire jó tud lenni. Volt még valami a kávés poharam alján, rég üres volt a mellette helyet foglaló tonikosüveg. Talán fél órája ültünk ott, beszélgetve az élet különböző dolgairól. Előtte sétáltunk az orvosin - capture the táska, capture the index küldetések - ebédeltünk. Teljesen felnőtt, fiatalos, nyári életérzés volt, még akkor is, ha Anita indexét nem lelték meg, de legalább megígérték, hogy most már aztán megkeresik; és még akkor ha Bocc szívét nem tudtuk összeragasztani, mert senkinél nem volt pillanatragasztó.

*ocsmány módon Dan Simmonstól nyúlt kifejezés

Jelen bejegyzés az Egy geeklegény kalandjai a freeware gadgetek földjén sorozat megszakítására jött létre. Meg mert jó volt.

4 Comments

  1. bocc wrote:

    megtettem a szukseges lepeseket, vegre. es azt hiszem, helyesen dontottem, hogy anno az objektivitas utjat valasztottam (egy eletre).

    Thursday, May 26, 2005 at 09:08 | Permalink
  2. bocc wrote:

    az elozo egyebkent egy abszolut pozitiv kicsengesu komment.

    Thursday, May 26, 2005 at 09:10 | Permalink
  3. Kelt wrote:

    objektivitás útja. -user nevet-

    Thursday, May 26, 2005 at 09:21 | Permalink
  4. bocc wrote:

    najo. abban az ertelemben, h ha valamirol rajovok, hogy onaltatas, akkor elvetem. szoval, magammal legalabb oszinte vagyok.

    Thursday, May 26, 2005 at 11:46 | Permalink