Skip to content

Something old, something new

Felfedeztem a dokuentum könyvtáramban a rég megszűnt RevoluFlyMachine ajánlóblogra írt pár postomat. Úgy döntöttem, fel fogom őket használni árukapcsolással. Íme egy új ajánló és egy újrahasznosított.

Donald James: Monstrum, A Jövendőmondó

A huszadik század vége kicsit máshogy alakult, mint a mi valóságunkban. A politikusok tehetetlenebbek voltak, tán korruptabbak is, rosszra fordult Oroszország sorsa. Polgárháborúban estek egymásnak az Anarchisták és a Nacionalisták, és ahogy ilyen esetekben illik, az ország és az istenadta nép látta kárát. 2015-öt írunk, a helyszín a romokból újáépítkező Oroszország Anyácska. Donald James regényei - trilógia lenne, de még csak az első két kötet jelent meg magyarul - ebben a jövőben játszódnak. Hősének, Konsztantyin Vadim felügyelőnek, egy ilyen világ kis- és nagyurain, ex-karhatalmistákon és háborús újgazdagokon, kell keresztülverekednie magát, hogy megoldja az aktuális nagy bűnügyet. A felügyelő amellett, hogy nagyon élő, nagyon emberi karakter, magán hordozza a krimi történelem jellegzetes alakjainak fontosabb jellemzőit. Kemény, mint Sam Spade, de sármos, mint Philip Marlowe - tegyük hozzá Vadimot könnyebben verik át a nők, mint Marlowe-t - és mindezek mellett emberi mint Derrick vagy Columbo. A remek főhőst jól eltalált mellékalakok veszik körül, a már korábban felemlegetett valóságosnak ható világban. Csak Ilja Dronszkij felügyelőt emelném ki, a főnök jobbkezét, aki kételyeivel, családjával és nem utolsó sorban Vlagyimir Iljics Lenin nevű hivatali macskájával a legszerethetőbb mellékalak. És a történet, a plot, a bűnügyek. Ha valamiért lehet igazán ajánlani a James könyveket, akkor a sötét kormányzati összeesküvések azok. Alapvető igazság, hogy az oldalak során egyre borzasztóbb emberi lények kerülnek elő, a gordiuszi csomó egyre megoldhatatlanabbnak tűnik, az olvasó egy pillanatra sem nyugodhat meg. Parasztosan szólva, míg eljut a végkifejletig, a szar is megfagy a tisztelt olvasóban. Így van ez rendjén, ezért fizetett. Bátran ajánlom üres délutánokra a letehetetlen krimik rajongóinak, és persze azoknak, akik belecsömörlöttek a Dan Brown féle szemétbe.

Kristóf Attila ‘gyilkos regényei

” - Bölcs mondás - suttogta Pinty. - De mintha megbillent volna az úszóm. Sors bona, nihil aliud… - Kuss! - recsegte Bence őrmester. - Ezt nem tűröm. A népi rendőrség nem szereti a nihilistákat.”

Jelen ismertető szól mindazokhoz, akik szerint a létező szociálizmusban nem volt semmi jó, eltekintve természetesen a gömbrágótól, kojaknyalókától és a lengyelpiactól. Mert nincs igazuk. Méltatlan dolog volna kihagyni a felsorolásból a szocialista krimit. Mai témám: Kristóf Attila A mese messze nyúlik vissza, túl a gyermekkorunk vasbeton alapját képező boldog nyolcvanas éveken egészen a hetvenesek elejéig, amikoris élt egy fiatal újságíró, a fentebb már feltüntetett Kristóf Attila, aki meglehetősen élvezhető krimiket írt. (Jelen cikk nem tárgyalja Berkesi “Ávó-tiszt-voltam-de-már-elmúlt” András munkásságát, őt meghagyom Raffi kolegának.) A könyvek névadása is e történelem előtti időket idézi. Olyan címeket érdemes keresni a központi antikvárimok könyvektől súlyos polcain, mint A feledékeny gyilkos, A dadogó gyilkos, A csónakázó gyilkos, A rögtönző gyilkos - remélem mindenki érzi már a logikáját - és végül A menyét éjszakája. Nagy részük az Albatrosz Könyvek sorozatban jelent meg, elképzelhető tehát, hogy csíkosmackós trendiretrók orra elől kell elkapkodni a sárgás köteteket, de hidd el, kedves olvasó, megéri a kockázatot. Száz-kétszáz forintokért máshol úgysem kapunk időutazást ajándékba.

Miről is szólnak a könyvek?- teheti fel a jogos kérdést ennyi mellébeszélés után a blogolvasó. - Van-e hős a széles hetvenes években, akiről méltó dalt zengeni?

Megnyugtatok mindenkit: van. Ugyan nem a fenti idézetben szereplő Pinty és Bence őrmester, akik ugyan szintén megérnének egy misét, ha klerikálisak volnók, hanem személyesen Dér Ádám kriminálpszichológus elvtárs. A feledékeny gyilkosban apja hívja el a hőst az eke szarva mellől, pesti rendőrségi állásától, hogy aztán köteteken keresztül gyilkosokat üldözzön. Ifjú, művelt, szerény és szép barátnője van, tökéletes ember, na. Nem is lehet annyira szeretni, mint szancsópanzáit, a latinos műveltségű exalkoholista Pintyet és a bernáthegyi türtelmű Bence őrmester. A regény világába meglehetősen könnyű belehelyezkedni, egy idő után rutinosan vesszük tudomásul, hogy már el sem mosolyodunk a húsz-harminc évvel ezelőtti szlengszavakon és rendőr elvtársnak szólítjuk az igazoltató jardokat.

Jó szórakozást kívánok mindenkinek, elvtársi üdvözlettel: Kelt

One Comment

  1. hanna wrote:

    Kristóf Attila könyvei közül a … gyilkos-sorozat darabjai valóban remekül sikerültek. A valakit mellém temettek, és A feledékeny gyilkos kiemelkedően jók. Gondoljunk csak bele, ő már akkor sorozatgyilkosorkól írt krimit, amikor még a szót is alig ismertük itthon, legfeljebb amcsi krimikből. A menyét éjszakája című könyvét pedig a magyar kirmiirodalom kiemelkedő alkotásának tartom. Nem csak a sztori miatt, a közeg, a hangulat, az egész miliő, és a pszichológiai háttér… zseniális. Újra el fogom olvasni - megvan otthon - és most még ráadásul a retró-érzést is megkapom mellé.

    Monday, May 18, 2009 at 17:46 | Permalink