Skip to content

A blog mint napló

Négy kommentelőből öt azt írja - legalábbis az sg-n - hogy azért nem érdekes egy igazi fórumozónak a blog, mert az csak a szubjektum (ők általában más szót használnak) véleménye a vele történt eseményekről. Ezt a legegyszerűbben úgy szokás tagadni, hogy elirányítják a komment gazdáját egy informatívabb tematikus blogra, lásson mást is, ne csak énblogot.

Van viszont egy másik érvrendszer, amikor nem a ‘csak énblogok vannak’ állítást tagadjuk, hanem ‘az énblogok/naplók olyanok…’ állítással foglalkozunk. Érdekes ötlet lenne egyszer egy ilyen vitában felemlegetni, hogy nem csak a rózsaszín kislányszobák tartozéka a napló, hanem naplót írt Árva Bethlen Kata is. És nem csak a mai képviselők próbálkoznak jól-rosszul szólni a “népükhöz”, hanem már Kölcsey is írt polblogot Országgyűlési napló címen, meg egy Széchenyi nevű úriember is írt valami Napló-félét.
És utána persze jöhet a barokk memoár-irodalom, a különböző vadász- és útinaplók - zárójel a zárójelen belül: köztük gyerekkori hősöm Széchenyi Zsiga - és tejszínhabnak a süti tetejére az izraelblogon már felemlegetett Anna Frank.

Ezzel a klasszikus a napló érvet szerintem semlegesítettük. Érdekel, mit lehet ellene lépni, azon kívül, hogy sem a napló, sem a blog nem bír inherens irodalmi értékkel - amivel persze mélységesen egyetértek.