Skip to content

A válogatás joga

Amikor a tanárom kitalálta, hogy a Világirodalom speckollra a Kepes-féle Könyvjelző világirodalmi kötetét kell olvasni, ment a találgatás a könyvtárban, a tanszék folyosóin, hogy miért pont azt. Meg hogy mivel jobb ez az antológia, mint bármelyik másik.

a kötet egy rendkívül szimpatikus bevezető novellával indul, amit ráadásul el is lehet olvasni Kepes András - legjobb indulattal is nehezen olvasható - oldalán

Addig tiszta sor, hogy világirodalom, antológia, vizsga. De miért pont - a könyvtárt azért érdekelte, mert a nem ezzel a kötettel voltak tele a polcok - a Könyvjelző?
Futottam pár gondolati kört a novellák olvasása közepette, és végül arra jöttem rá, hogy 1, Kepes András nevével lehet egyszerűsíteni, olyan ez mint az Asimov’s SF, ott se Asimov a lényeg 2, a Könyvjelző egy igényes, jó antológia.

Az antológia mellett viszont már nem kell érvelni. Az irodalom - több megnyilvánulási formájában - tud annyira áttekinthetetlen lenni, hogy szükség legyen válogatásokra. Mondhatnám, hogy a válogatás joga a miénk, de még azt hinnék parafrazálom Doranskyt.

innentől köszönöm, hogy elmondhattam, forogtam egy jót valami hülyeségen.