Skip to content

Ó azok az ötvenes évek

Az első mondaton múlik minden. Ha nem sikerül megfogalmaznom, hogy egy film lehet posztapokaliptikus science fiction, szólhat a rock’n’roll örök életéről, a fáklya továbbadásáról és arról, hogy a világnak az atombomba és Elvis halála után is van értelme, akkor úgyis megette a fene az egészet. Ugye milyen rosszul hangzik? Pedig tényleg erről szól a Rock and roll szamuráj.

A háttértörténet szerint 1957-ben a szovjetek ledobták a bombát, elfoglalták amerikát, ezt a két fontos lépést követően viszont nem tudnak mit kezdeni a világgal. Száraz homokot és port fúj a szél, üresek a repedezett utak, lerobbant településeken koszos emberek isznak igénytelen szeszeket. Olyan, mintha a Mad Max világából elfogyott volna minden benzin, a Tatooine-ról eltűntek volna a furcsa lények. Csak egy Lost Vegas nevű városban tartja magát az ellenállás és a ‘rakenroll’, de ott is bajok vannak. Negyven év uralkodás után meghalt a város királya, Elvis.

Talán már ennyiből is látszik, hogy a film egy pillanatig sem akarja magát komolyan venni, és hogy bármelyik pillanatban új popkulturális utalások felbukkanására lehet számítani. A szándékolt komolytalanság és az ide-oda utalgatás pedig sokmindent megbocsáthatóvá tesz.

Az igénytelennek is csak sok jóindulattal nevezhető magyar dvdkiadást például nem. Ha a többi lemezük is ilyen - a tokon található leírás köszönőviszonyban sincs a filmmel, de legalább tele van typoval - akkor nem kétséges, hogy a Mirax stábja a poklok tüzén fog égni.

A film zenéjét a Red Elvises tánczenekar követte el, akik a Leningrad Cowboyshoz hasonlóan a vörös életérzést és a rock and rollt próbálják összeházasítani. Nem mindig sikerül annyira, mint a filmzene esetében, néha csak a bohóckodás jön át.

Frappáns zárás: … úgyhogy aki hamisítatlan rocskendrollt akar hallgatni, úgy ahogy azokon a nyári éjszakákon szólt, amikor szaggattunk a hosszú egyenes utakon apu Fairlane-jével, az kerítsen pár Mystery Gang lemezt.