Skip to content

A számítástechnika öröme

Az Almát az almával beszéljükMac-es fogadtatása arra késztetett, hogy megpróbáljam átgondolni, amit tegnap a benchmark lelkületről mondtam. Nem lehettem elég alapos, mert mindig oda lyukadtam ki, hogy az aktuális számoknál (X GHz, Y MB, Z pont az XBenchben) fontosabb kéne legyen, hogy a felhasználó mennyire elégedett a gépével.

És pont ez a szemlélet látszik eltűnni. Régebben ha felmerült egy probléma, akkor az adott gép korlátait ismerve megpróbálták megoldani a fórumon. Akkoriban voltam tudásszomjas kis maces, sokat tanultam a félhalott G3-masok szerelésével, és OS9 trükkökkel foglalkozó topikokból. Valamikor a nem annyira közeli múltban ez a hozzáállás megváltozott, egyre gyakrabban látni az ‘erre a feladatra ilyen új gépet vegyél’ jellegű válaszokat. Így lassan eltűnik a hackelés, a számítástechnika felett érzett öröm az egészből, és átveszi a helyét a tolómérővel való méregetés. Akkor tényleg az lesz a lényeg, hogy kétszer nagyobb, négyszer gyorsabb. És ha kijön az újabb darab, ami négyésfélszer gyorsabb, akkor cseréljük a korábbi vackot, lelkes robotként…

Jobs néhány nézete arról, hogy mi mennyire obsolete eddig is leszivárgott az imádó tömeg közé, de egyik se zavart ennyire. Lehet csak az a bajom, hogy a gépem most lett “finoman szólva is szánalmas”, és észre sem vettem, amíg nem szóltak…