Skip to content

Search don’t sort a gyakorlatban

Mikor a gmail megjelent, és hihetetlen egy gigabájtos mailfiókot adott a felhasználóknak, még nem tudtam elképzelni, hogy akár csak a harmadát is sikerül “telelevelezni”. Most, hogy elértem a 336 megás álomhatárt, megnéztem, mennyi is a hasznos adat.

Azt most hagyjuk, hogy közben megnövelték a fiókok méretét - momentán 2705 mega nálam - úgyhogy gyakorlatilag végtelen a tárhely.

Itt lenne könnyű elmenni a nosztalgia irányába, hogy az első oprendszereink mennyit foglaltak, bezzeg a gmail, illetve mekkora öröm volt kisfloppyt találni a karácsonyfa alatt. Hősiesen ellenállok a lehetőségnek.

A következőt tettem végül:

  1. POP3-mon letöltöttem a gépemre a teljes (első levél 2004.06.30. - subject: Nekem is van ilyenem) archívumot, ami a gmail szerint akkor 7057 darab levél volt, ami 336 MB-ot foglalt el.
  2. Kiselejteztem a Beszeljukmac, Vatera, Bookline, Worldshots, Blogter tárgyat tartalmazó leveleket, amik lustaságból eddig csak archiválva voltak. (Illetve a hozzászólás értesítők nem is lustaságból, hanem a “jóleszazmégvalamire” hozzáállás miatt.)
  3. Végigfutottam a maradék leveleken, töröltem azokat, amik a válasz megkapása után egy hónappal se voltak már érdekesek, nemhogy most.
  4. Végül a maradék maradékát megfosztottam a csatolt fájloktól (“mellékelten küldök egy számot, tök jó” és társai).

A végeredmény 3441 darab, csak szöveget tartalmazó levél, ezek jelenleg 19 MB-t foglalnak el a vincseszteremen, és az érzés, hogy a gmail segítségemre van a bitszemét termelésben.

A tény nem lep meg, az arány viszont igen. Főleg, mert a kliensben egyszerűen végrehajtható műveleteket, a gmail felületén lényegesen bonyolultabb végrehajtani, így ott marad a takarítatlan állapot. Ami viszont a későbbi kereséseim sikerességét rontja. Megvan az ördögi kör.

(előtte-utána, ahogy illik)