Skip to content

Széljegyzet: Gyávák

Furcsa emberek a csehek, képesek például arra, hogy legyenek remek filmszatíráik, jó söreik, meg olyan íróik mint Hrabal vagy Skvorecky. Ráadásul ezek egyszerre tudtak létezni, nem a magyar módszer szerint, hogy javul a sör és romlik a foci, mint egy strarégiai játékban…

Végig abban a tudatban léteztem, hogy az azóta megszűnt revoluflymachine blogra írt Skvorecky ajánlóm megvan a WS valamelyik manifesztációján, ehhez képest most kereshetem majd az archívum dvd-im közt, mert tévedtem. Pedig de jó lenne most a linkje.

Visszatérve Skvoreckyre, most jutottam hozzá egy érdekesebb kiadású kötetéhez. Az első - Gyávák című - regényéről van szó, amit közvetlenül 1958-as megjelenése után indexre tett az államhatalom. És ami amúgy a kisember és a jazzt és swinget fújó Amerikáról álmodó ifjúság nézőpontjából meséli el, svejki fordulatokban gazdagon, a világháború végét, a németek kivonulását és az ország győzedelmes visszahódítását. (Vagy legalábbis, ahogy Kostelecen lecsapódott.)

A legsvejkibb fordulat talán mégis az, hogy Skvorecky a regényt 1948-49 közt írta, de a biztonság kedvéért nem engedték megjelenni egészen 1958-ig. Megjelenése után viszont rögtön indexre tette az államhatalom, biztos, ami biztos alapon. Ennek ellenére 1964-ben és ‘66-ban új kiadások jelennek meg a regényből, majd 1967-ben “Tatran - Magyar üzeme - Bratislava 1967” kiadómegjelöléssel megjelenik “a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közös könyvkiadási egyezményének keretében” magyarul 4150 példányban.

Egy évre rá 1968, az akkor még egykönyves Skvorecky feleségével Kanadába emigrál, megalapítja a Sixtyeight Publishers-t, aminek egyik első kötete a Gyávák. Ennyit a könyvekről, meg az ő sorsukról.

  • Josef Skvorecky honlapja
  • További művei (általam ajánlott olvasási sorrendben): Egy tenorszaxofonos történetei, Pléhkatonák, Az emberi lélek mérnöke, Oroszlánkölyk Csoda

One Trackback/Pingback

  1. A papír illata - Worldshots on Thursday, January 11, 2007 at 22:11

    […] Szerelmes brátim, vettetek már az illata miatt könyvet? Én például még sosem. Vettem már azért, mert szükségem volt a szövegre, mert az adott kiadás különleges volt, mert olcsó volt, mert éppen volt elverni való pénzem, vagy mert le voltam égve, de nem volt olvasnivalóm. Egyedül talán az illatáért nem vettem még. […]