Skip to content

A cyberpunk tizenkét pillanata

Oktatástechnikára az volt a feladatom, hogy a választott témámhoz - az irodalom határterületei, sf, cp - hangosított diasort gyártsak. Ez itt lent a “forgatóköny”, a CP történetének egy lehetséges, közepesen felületes meséje kizárólag úszni tanulóknak.

  1. A cyberpunk sem mentes az előképektől. Ezek legfontosabbika az amerikai Philip K. Dick. A science fiction irodalomban talán nála élheti át az ovasó a legteljesebben a paranoiát. A paranoiához hasonlóan fontos jellemzője Dick könyveinek a transzcendens élmény megfoghatatlanságának, illetve annak vágya. Művei számos filmet ihlettek. Hogy csak az ismertebbeket soroljam: Különvélemény, Imposztor, Emlékmás és persze a leghíresebb a Szárnyas fejvadász.
  2. Dick 1968-as Álmodnak-e az androidok elektromos bárányokkal című könyvéből készült a film. A Nyolcadik utas a Halál (Alien) filmmel már elismertséget szerző Ridley Scott álmodta vászonra a Szárnyas fejvadász világát. A jövő sötét megapoliszát, amelyet csak a neonreklámok világítanak meg, többek között innen örökölte a cyberpunk. Itt bukkan fel továbbá markánsan a jövő emberének éretlensége a csúcstechnológiára és a mamutvállalatok formálta politika is. Ridley városában folyamatosan zuhog az eső, csak pislákolnak a neonok, a fejlett technika használtnak, kopottnak tűnik.
  3. Nemcsak a helyszínek, a történet is előrejelzi a közelgő új alműfajt. Deckard, a magánynomozóként dolgozó exrendőr megbízást kap négy szökött replikáns (tulajdonképpen android. ember formájú, intelligens robot) felkutatására. Bár a nyomozás a fizikai síkon, nyomokat indul, az ügy végső kérdése nem az eltűntek megtalálása lesz. Sokkal inkább az, hogy egyáltalán van-e joga a teremtőnek ítélkezni intelligens teremtménye felett. A válasz természetesen nem igenlő -igaz nem is nemleges - nyitott kérdésekkel zárul a film, miután a vélt Jót és Gonoszat azonos szintre emelte.
  4. De a tulajdonképpen vett cyberpunk a képen látható William Gibsonnal kezdődik. Mégpedig az 1984-ben megjelenő Neurománc című művével, amelyet követnek Számláló nullára és Mona Lisa overdrive című regényei, melyek tovább árnyalják a technikai alapokra épülő új céges társadalmakat. Olyan világot teremt meg, ahol az adott vállalathoz tartozás fontosabb az állampolgárságnál, illetve ahol az embert a bankkártyája igazolja. Gibsonnál már nincsenek egyértelműen elkülöníthető hősök, ugyanúgy, ahogy az igazság mibenléte sem egyértelmű. A cégek jelentette biztonságból kimaradó emberek célja a túlélés, a gazdagok világán kívül álló világban való boldogulás.
  5. Az igazság és a törvény nem abszolút volta miatt a Neurománcnak - vagy ha a nagyobb egységet nézzük a Sprawl-trilógiának - nincsenek igazi hősei. A szereplők ugyan nagy tetteket követnek el, de választásaikat nem nagy eszmék vezérlik. Sokkal inkább jelen van a túlélést segítő okos önérdek, a detektívregényekből ismert csalhatatlan intuíció és persze a professzionális “zsoldosok” becsülete. Az elvállalt munkák teljesülnek, de a virtuális pénztártól való távozás után reklamációnak helye nincs. A Neurománcban ez az elv annyira igaz, hogy a hősök több alkalommal konfrontálódnak a hatósággal, úgy hogy az olvasó egy pillanatig nem érzi magát kényelmetlenül emiatt.
  6. A cyberpunk világnak azonban nem csak a pusztuló gigapoliszok és a cégek uralma az alapjellemzője. Legalább ennyire fontos a földtől el nem rugaszkodott - nem úgy mint a klasszikus scifiben - mindennapi csúcstechnológia. Mindent számítógépek hálóznak be, nagy sebességű, látványos felületeken érhető el a szabad információ. A titkos akták pedig a kíváncsiak életére veszélyes szoftveres védelmek mögött pihennek. Az adatokhoz való hozzáférésre elvben mindenkinek lehetősége van, de a szükséges tudás és felszerelés általában nincs az emberek birtokában. (Kísértetiesen hasonlít ezzel napjaink internetére.)
  7. Azonban nem csak az adatokkal lehet kereskedni egy széthullóban lévő társadalomban. Van piaca a drogoknak és a fegyvereknek is. Az abszolút igazság megszűntével és a társadalmi különbségek megnövekedtével beköszöntött új világban mindkettőre mutatkozik kereslet. Az anarchiával vegyes szabadság ilyen foka néhol egy elromlott liberális álomra emlékezteti az olvasót. A tolerancia érdektelenségbe fordult át, a multikulturalizmus a szubkultúrák szabad burjánzásához vezetett.
  8. Persze az anarchia különböző művekben különböző szinten jelenik meg. Warren Ellis Transmetropolitan című grafikus regényében (graphic novel) egy szélsőségesen mediatizált világ választási küzdelmeit követhetjük nyomon. A főhős, az önmagát “törvényenkívüli újságíróként” aposztrofáló Spider Jerusalem mindent megtesz, hogy az igazság napfényre derüljön. És bár küzdelmei sikerrel járnak, az igazság - nincs valódi, az emberekkel törődő jelölt - kiderül, győzelmébe belerokkan.Tegyük rögtön hozzá, az utolsó lapokon felbukkannak a spideri úton elinduló sajtómunkások. Így a történet végkicsengése sokkal pozitívabb, mint néhány más cyberpunk történeté.
  9. Az eddigiekből is látható, hogy a cyberpunk több művészeti ágban jelenik meg mint a klasszikus science fiction. Vagy akár mint az úgynevezett szépirodalom. Az előzménye film, a műfaj legjobb alkorásai regények, képregények, grafikus regények. És kézenfekvő, hogy néhány alkotást meg is filmesítettek. Ilyen a Gibson novellából készült Johnny Mnemonic, vagy a Ghost in the shell című japán animációs film. Az utóbbi ráadásul egy tipikus témát bocolgat, az emberek gépiesítése és a gépek emberiesítése miatt lassan elmosódó határvonalat próbálja megtalálni egy bűnügyet felgöngyölítve.
  10. A cyberpunk erős vizualitása és félig-hős, félig-antihős szereplő természetszerűleg nyomukat hagyták a világon. A műfaj aranykora ráadásul egybeesett az internet, pontosabban a world wide web kialakulásával. A gigantikus hálózatokat álmodó cyberpunk és a kísérleti hálókat lassan benépesítő, zömében természettudományos, technológiai képzettségű pionírok könnyen egymásra találtak. Az internet cyberspace-ként való felfogása egészen az ezredvégi dotkom robbanásig tartott. Csak az üzleti szféra internetes megjelenésével kezdett múlni a cyberpunk romantika. Ebből a korból maradt ránk a többek között a hacker és az informatikus sztereotípiája.
  11. A cyberpunk jó tíz évében olyan hatással volt a kezdeti cyberkultúrára, mint semmi más. Honlapok, magazinok indultak, hogy a technoszféra híreiről tudósítsák az érdeklődőket. Technikai és irodalmi elemzések jelentek meg, szótárt szerkesztettek a saját új világukhoz. A próbálkozások leghíresebbje mindenképpen az 1984-től 1998-ig megjelenő Mondo 2000 magazin volt, amely öndefiníciójában is cyberpunk volt. De hasonlóan jelentős a Wired (Bedrótozva) magazin is, amely ma is él és virul. A hazai közösségi oldalak közül az ld50.hu-t vagy a Newark Projectet érdemes megemlíteni.
  12. A cyberpunk és a cyberkultúra tizenöt szép éve véget ért az ezredfordulóval. Az időközben kialakult interneten megjelent interneten megjelent a reklám, kezdett benne fantáziát látni az üzleti világ. A cyberpunk pedig lassan kiüresedett, vagy krómmal és kosszal teli mesék követték a komoly kérdéseket feszegető kezdeti műveket, vagy teljesen eltolódtak az alkotások a filozófia felé. Napjainkra lassan elég távolról lehet szemlélni ezeket az éveket ahhoz, hogy érvényes megállapításokat tegyünk róluk. A kezdő lépéseket már meg is tette Mark Dery (Flame Wars, Escape Velocity) amerikai esszéista. Mára, aki keres, akár a Debreceni Disputában vagy az eltés Prae periodikában is találhat a témával foglalkozó tanulmányokat.

7 Comments

  1. véb wrote:

    köszönjük az érdekes és nem utolsó sorban ingyenes órát. volna kérdés: arra mi a bizonyíték, hogy a Ridley Scott-tól “örökölte” a sötét díszleteket a cp (honnan tudod, hogy ha nem lett volna a Szfv, akkor nem ugyanilyen lenne a cp)? nem lehetséges-e, hogy egy általánosabb eszmetörténeti folyamat “stand alone” megnyilvánulási módja a post-terciem-apokaliptikus hangulat.

    egyetemen is mindig így kötekedtem:) sajnos a lényegi kérdésekhez sose tudok hozzászólni. de frankón az volt már néha a benyomásom, hogy nem baj, mert örülnek a tanarak, ha valaki kérdez legább valamit. mondjuk én is örültem, mikor tanítottam kicsit.

    (Ridley Scottot nem szeretem, mert külkertechnika vizsgán az volt a kérdése a vizsgáztató tanársegédsrácnak, hogy ki rendezte a Fejvadászt, én meg nem tudtam).

    Tuesday, May 23, 2006 at 01:58 | Permalink
  2. véb wrote:

    ja igen, ajándékló-kritika: legközelebb a videjókat is kérnénk sípen, kelt bá.

    Tuesday, May 23, 2006 at 02:00 | Permalink
  3. Kelt wrote:

    Rövid válasz: természetesen nem tudhatom, hogy RS hatása volna csak a sötétség. Az egyszemélyi befolyás egyébként is rosszul hangzik.

    Hosszan ugyanez: Az apoklaliptikus világábrázolás a klasszikus science fictiontől sem (obligát példa: Hozsánnan néked, Lebowitz!) idegen, viszont ez inkább a háború utáni/hidegháborús sokk nyomán jelenik meg. (A Lebowitz esetében atomháború utáni Föld újrafelépítése, majd újralerombolása a történet háttere.) A CP-ben ennyire nem központi az a háborús élmény, ami részben felelős a világ állapotáért (pl. a lovak kipusztulása)

    Videjó nincs, egy-egy képet kellett volna a dia mellé pakolni, ezt a feladatot viszonylag közhelyesen az images.google.com segedelmével oldottam meg. ;)

    Tuesday, May 23, 2006 at 10:59 | Permalink
  4. moshi wrote:

    na az ilyenekért éri meg blogot olvasni, mondhatnám.

    Tuesday, May 23, 2006 at 11:59 | Permalink
  5. PAStheLoD wrote:

    Szárnyas fejvadász nekem túl sötét volt. Mármint képileg, alig láttam valamit a filmből, de ennek ellenére érdekes volt..

    GitS meg örök kedvenc..

    Tuesday, May 23, 2006 at 16:36 | Permalink
  6. avman wrote:

    baromi kevés időm van, ezér csak utalok rá gibson scott/gibson szájberpánkja egy 2. felvirágzás, hullám volt. igazából író, stb most semmi (sima az agyam mint a billergolyó) legkonkrétabban talán a judge dredd comic ugrik be, asszem pl 1977-ben indult. volt egy régebbi galaktikáéban írás, ami erről szólt (a cyberpunk tündökláése és bukása) rugdalj majd h keresseem ki és szkenneljem

    Wednesday, May 24, 2006 at 16:29 | Permalink
  7. Kelt wrote:

    Hála és köszönet, foglak rugdosni a témában. (Meg rémlik, hogy valami gits ep2 fordítással is lógok ;) )

    Másrészt azért szoktam Gibsont és a Neurománcot emlegetni a cyberpunk elejeként, mert a zsáner fontos része a számítógépek által teremtett paratér (mátrix, kibertér, data core vagy mi a bánat) leginkább itt jelenik meg térként. (Korábbi hasonló említés a True Names-ben, készül is róla post, a türelmetleneknek itt a regény online verziója.)

    (Nagyon zárójel: ‘95-ig adtak ki galaktikát, egészen merész lehetett tündöklése és bukása esszét írni a témáról akkortájt, nyomokban még most is hat.)

    Wednesday, May 24, 2006 at 21:35 | Permalink