Skip to content

A GUI metaforái és a hackermesék

Stephenson Kezdetben vala a parancssor című esszéjének (WS ajánló) 35. oldalán található az alábbi két bekezdés:

So GUIs use metaphors to make computing easier, but they are bad metaphors. Learning to use them is essentially a word game, a process of learning new definitions of words like “window” and “document” and “save” that are different from, and in many cases almost diametrically opposed to, the old. Somewhat improbably, this has worked very well, at least from a commercial standpoint, which is to say that Apple/Microsoft have made a lot of money off of it. All of the other modern operating systems have learned that in order to be accepted by users they must conceal their underlying gutwork beneath the same sort of spackle. This has some advantages: if you know how to use one GUI operating system, you can probably work out how to use any other in a few minutes. Everything works a little differently, like European plumbing—but with some fiddling around, you can type a memo or surf the web.

Most people who shop for OSes (if they bother to shop at all) are comparing not the underlying functions but the superficial look and feel. The average buyer of an OS is not really paying for, and is not especially interested in, the low-level code that allocates memory or writes bytes onto the disk. What we’re really buying is a system of metaphors. And—much more important—what we’re buying into is the underlying assumption that metaphors are a good way to deal with the world.

ez, illetve a tény, hogy a parancssoros módtól távolodva, a szép és felhasználóbarát - már ha ez létező fogalom - grafikus felületek megalkotásával egyre több embert lehetett megnyerni a számítógépeknek. A geekek és hackerek eszköze mindennapi használati eszköz lett.

Rögtön hozzátenném, nem csak a GUI felhasználóbarátságának növekedtével magyarázható a számítógépek elterjedése. Sőt. Viszont ez az a maximális kitérő, ami még belefér a gondolatmenetembe.

A kiszélesedő felhasználói tábornak pedig már lehetett olyan hackeres meséket gyártani, amelyek mesés törésekről, hihetetlen informatikai csibészségekről és technomágus geek srácokról szólnak. És elkészült a Hackers, a Swordfish vagy épp a Matrix. Ezeknek a felhasználóknak a parancssor már nem természetes velejárója a “számítógépnek” - pontosabban persze az OS-nek.

A korábbi IT témájú science fiction művek vagy a végletekig valószínűtlen, de valahol mélyen mégis elképzelhető kunsztok

Á WarGames, igaz ott némi Frankenstein komplexus is megfigyelhető, ami általában a klasszikus SF sajátja. Hasonló a Sneakers is.

vagy a jövő technicizált és elembertelendett társadalmában játszódó cyberpunk történetek. Esetleg olyan egészestés szórakoztató tudománytalanságok, mint a Tron, amit egy pillanatig sem lehet komolyan venni.

A mesés, jelenünkben játszódó hekkelős történet szerintem csak a poszt-GUI korban születhetett meg, amikor már elég számítógéppel napi kapcsolatban lévő felhasználó/fogyasztó volt, aki befogadhatta. És amikor a rendszer belseje a többség számára már eltűnt a metaforák mögött.

4 Comments

  1. dani wrote:

    [markup=]teljesen igazad van, ám még egy dologra felhivám a figyelmedet:

    én, mint átlagos felhasználó, pusztán eszköznek tekintem a számitógépet, amivel bizonyos célokat el tudok érni, és eszem ágában sincs mélyebbről megismerni a belső rendszereket. ergo, a legfelső szinten kivül nem tudok, és nem is akarok programozni (bár tanultam pascalt és basicet, de mint tudjuk, azok nem programozási nyelvek ; ).

    ezzel szemben egy kocka/geek/hacker/bármimás jóval többnek tekinti a gépét, mint eszköznek, kicsit élőlénynek, kicsit magának a cselekvés értelmének, kicsit célnak. (ez persze teljesen szubjektiv megállapitás, alapját ismerőseim, tapasztalataim képzik - adják.) kb. úgy vannak vele, mint én a könyvvel (és ez nem a könyvtárosságomból következik, kicsit régebbi és mélyebb gyökerű, de hosszú lenne belefolyni).

    ez igy nem változtatja/cáfolja meg azt, amit leirtál, csak kissé árnyalja.

    Thursday, October 12, 2006 at 08:14 | Permalink
  2. Kelt wrote:

    [markup=]Köszönet az árnyalásért. A kockákkal, geekekkel, nerdekkel kapcsolatban teljesen egyetértünk. A “filmbeli” hacker megteremtéséhez az kellett, hogy legyenek olyanok, akik eszközben használják a gépet, de “bele nem látnak”. Mert például egy hacker helyből körberöhögi az ilyen figurákat. Joggal.

    ERS írja valamelyik igazi hackereknek szóló írásában, hogy “ne foglalkozz olyanokkal, akik cyberpunknak hívják magukat”. Ilyen hozzáállású embereknek inkább olyan filmet lehet forgatni mint a Wargames.

    Egyébként aki rakott össze legót, szórakozott terminálban vagy reszelt blogmotort, az azért sejti, milyen valamit csak a hackelés örömért csinálni.

    Thursday, October 12, 2006 at 16:37 | Permalink
  3. dani wrote:

    [markup=]utolsó mondatod telibetalált : D azt viszont nem értem, hogy kit röhög ki a hacker? a filmbeli hackert vagy a belenemlátós felhasználót? előzőt megértem, utóbbival (ami nem valószínű), azért vitatkoznék

    Friday, October 13, 2006 at 11:04 | Permalink
  4. Kelt wrote:

    [markup=]A filmbeli hackert természetesen. (A kategória leggyengébbje talán a The Core hacker figurája volt egyébkétn, de nem vagyok hekker, hogy biztosra tudjam mondani. :) )

    Friday, October 13, 2006 at 13:04 | Permalink