Skip to content

Iromány, posztomány

Szerelmes brátim, semmi sem annyira vicces, mint mikor az egyszeri nyelvész leül cikket írni az Édes Anyanyelvünkbe, hogy teljen az istenáldotta fehér lap bölcsességgel az népnek okulására, aztán a bölcsességek helyett marhaság kerül a szűzi papírra. És bár Eco óta tudjuk, hogy a nevetés valószínűleg istentől való, ezért elítélni sem tudjuk a nevettető szándékot, mégsem ezt várjuk a szakmaiság olyan csúcsaitól, mint az ÉA.

A legutóbbi számban (PDF) két figyelemreméltó írást is találtam. Az egyik Kovács József írása - Iromány, regnál és más stílustalanságok - amelyben megmondja, hogy az iromány, regnálás, tornamutatvány szavakat, illetve a szájhagyomány útján kifejezést milyen értelemben veheti szájára a nyelvhasználó. Ugyan az írásban az iróniáról, öniróniáról és arról, hogy a szavak stilisztikuma a leggyorsabban változó tulajdonsága nem esik szó, de így tanulságos olvasmány igazán.

A másik iromány Balázs Géza új magyar szavakat ismertető szótára (1, 2), amelyből megtudhatjuk, hogy a blog *”online (az interneten folyamatosan írt) napló” és hogy a hülyebiztos “(túlzottan) biztonságos, erős szerkezet (pl. számítógép, metrókocsi), amelyet a tudatlanok vagy a vandálok sem tudnak elrontani”. Ilyesmiket tanulni pedig mindig hasznos, még akkor is, ha a blog definícióval hivatalból nem értek egyet, és azt hittem, hogy BG egy, az internet nyelvéről szóló könyv szerkesztése után tájékozottabb.

(Az internetkorszak kommunikációja c. kötet egy tanulmányába annó beleakadtam.)

4 Comments

  1. M1r13l wrote:

    Szerintem elég naiv dolog bármit elvárni Balázs Gézától, aki szerint a jakobsoni modell lejárt szavatosságú, és aki max arra képes, hogy Grétsi mellé üljön bólogatni.

    Uff.

    Tuesday, November 28, 2006 at 15:29 | Permalink
  2. Titokban reméltem, hogy Bódi Zoltán “netnyelvésztől” legalább ennyit eltanult. Ha már a netes vitakultúrát nem… (Azt hiszem, eljátszottam a szerepem ügyeletes naivként.)

    Tuesday, November 28, 2006 at 17:55 | Permalink
  3. M1r13l wrote:

    Sajnos kettejük kapcsolatába nyílt alkalmam betekinteni, és még nagyobb sajnálatomra Bódi Zoltán őszintén felnéz Balázs Gézára. Megdöbbentő ez az önértékelési hiány. (Még megdöbbentőbb, hogy a tanszékvezető nem Tolcsvai Nagy Gábor lett, de ez már házon belüli politika, és jobb, ha nem részletezem.)

    Tuesday, November 28, 2006 at 21:46 | Permalink
  4. Ez mondjuk valamennyire megmagyarázza, hogy Bódi Zoltán miért inog a nyelvvédelem és a szociolingvisztika között.

    Wednesday, November 29, 2006 at 20:29 | Permalink