Ha az ember nem rendszeres tévénéző, vagy unja már Megrét, Kolombót, a kis belgát a hegyes bajszával és a többi tévédetektívet, akkor nem igazán jut jó krimihez. Olyanhoz, aminek a végén nem csak legyint ‘igen, gyanús, volt, hogy Miss Scarlett volt a tettes a konyhában a gyertyatartóval’. PMég az a legjobb, ha nézzük a Dunán a film noir klasszikusait, ott legalább többnyire okkal gyilkolnak.
Zárójel: Chandler mondta Hammettről, hogy kivitte a sikátorokba és visszaadta azoknak az embereknek, akik okkal ölnek. Milyen igaz.
A Statski Sovetnik valahol a krimi két fent vázolt - és védhetetlenül felületes - kategóriája között van. Gyilkolnak benne elvekért, manipulációból, előmenetelért, új világrendért, bosszúból, szóval nem aprózzák el. Kedvenc Eraszt Fandorinunk pedig a néhol véres hóban lépdelve próbálja kinyomozni, ki van az elvek, ki van a manipuláció és ki van a bosszú mögött. Amit Akunyin első regényéről írtam annó
olyanok, mintha egy Agatha Christie regényt ráztunk volna össze két kávéskanálnyi Háború és békével és némi vodkával
még mindig áll. Ebben a történetben most kicsit több a Háború és béke, a vodka mellett megjelent a pezsgő is, de ettől még kőkemény krimi maradt. Szép nők, összeesküvők, köcsögkalapos titkosrendőrök, orosz birodalom. Nem is tudok róla normális ajánlót írni, aki teheti, nézze meg.
Ezek szerint sikerült megszerezni. Mint lelkes erasztomán kérdezem: lehetne-e…?
Megoldjuk.
és a jó nyolcvanas évekbeli sherlock? nálam egyértelműen ő a nyerő. (nem is maga a sorozat és a film, hanem jeremy brett. az összes nyamvadt bondocska elbújhat mögé, jó hátra. szerintem.)
(ha már kiskanálnyi háború és béke: brett második szerepe volt nicholas rostov az 1955-ben - többek közt henry fondával és audrey hepburnnel - forgatott filmben)