Skip to content

Mondja, Herr Godwin!

Sose hittem, hogy a netes viták két alap visszavágása, ti. hogy a vitapartner olyan mint a nácik vagy a vitapartner még írni se tud, akkó meg mit pattog, szembe fog jönni egy cikkben. Cseresnyési László alapvetően a nyelvművelésről, a preskriptít nyelvészetről szóló cikkében viszont van egy ilyen rendkívül érdekes mellékszál:

Ha a német nyelvművelés és a jobboldal viszonyát „szerelmi viszony”-nak nevezzük, akkor szólnunk kell egy nagy szerelmi csalódásról is. 1933-ban az történt ugyanis, hogy a Sprachverein vezetője kéréssel fordult Hitlerhez: mellőzze a Führer az olyan idegen szavakat mint Propaganda, Organisation, Garant, avisieren, Konzentrationslager, Sterilisation, hogy a vezér gondolatait a nép még jobban érthesse és azok még népközelibbé (volksnah) váljanak. A Sprachverein ekkor már gőzerővel munkálkodott azon (vö. Muttersprache 1933), hogy elfoglalja a neki megfelelő helyet a harc frontján (den Deutschen Sprachverein in dieser Kampffront an der richtigen Stelle einzuschalten), illetve, hogy a Sprachverein a német nyelv rohamosztagává válhassék (SA unserer Muttersprache). Mozgalom indult a boltok cégtábláinak, az étlapoknak, a pályaudvarok, terek, sportegyesületek neveinek, a köztéri reklámplakátoknak a németesítéséért. Göring birodalmi marsall rokonszenvezett az idegen szavak és használóik lefülelésének és megregulázásának gondolatával, de Goebbels 1937. május 1-jén a Reichskulturkammer ülésén váratlanul megdorgálta a párt nyelvi rohamcsapatát. Ezért a Sprachverein vezetésének 1937-ben Stuttgartban nyilvános önkritikát kellett gyakorolnia. Sziszegve bár, de kimondták, hogy most már aztán ideje megálljt parancsolni a szertelen németesítgetésnek és nyelvgyártásnak (haltlosen Verdeutscherei und Sprachschöpferei), illetve, hogy nagy tévedés a hazafias érzületet pusztán az idegen szavak használata alapján megítélni (Beurteilung vaterländischer Gesinnung nach dem Fremdwörtergebrauch). Az 1937-es stuttgarti közgyűlés nagyreferátuma, Ewald Geissler „A nyelvművelés mint faji kötelesség” (Sprachpflege als Rassenpflicht) c. előadása immár helyesen azonosította a német nyelv igazi ellenségeit.Geissler úgy látta, hogy a német nyelv Thomas Mann, Feuchtwanger, Stefan Zweig és más ilyen személyek írásai nyomán való megbomlása(Zersetzung) miatt időszerűvé vált bizonyos felészakiasítás (Aufnordung). Alfred Götze, a jeles germanista és fegyvertársai is rámutattak, hogy a fő ellenség a német nyelvbe furakodott zsidó elem. És újra helyreállott a német politika és a nyelvművelés már-már elveszettnek hitt harmóniája.

(Cseresnyési László: Nemzetközpontú nyelvtudomány)

4 Comments

  1. avman wrote:

    lehet, hogy nem kopipésztetél ide eleget, mert én ebből nem érzek még ki akkora általánosítást egy mindenkori nációtól független jobboldal és a náci/németo-i nyelvművelési viszonyaival kapcsolatban. ebből nekem csak az jön le, h a németo-i, speciális viszonyokról volt szó. ahogy nem kell minden mögé burkolt vagy nyílt zsidózást látni, úgyanakkor hiba, ezt elkövetni a nácizással kapcsolatosan.

    Thursday, January 4, 2007 at 10:50 | Permalink
  2. avman wrote:

    ugyanakkora (bocsesz, dsygárfiás a billentyűzetem)

    Thursday, January 4, 2007 at 10:51 | Permalink
  3. Cseresnyési László wrote:

    Köszönöm, hogy elolvasta az írásomat. Lehet, hogy nem sikerült elég értelmesen megfogalmaznom, amit akartam. Két dolgot szerettem volna elmondani. Egyrészt azt, hogy a német “nyelvművelők” nem annyira a német nyelvvel foglalkoztak, hanem inkább a politikával, és a saját fényes jövőjüket próbálták megalapozni a nácikhoz való otromba dörgölőzésükkel. Másrészt azt, hogy az akadémiai nyelvművelés egyfelől a rendpárti, parancskedvelő emberek különös játéka, amelyet a mindenkori központi hatalom általában támogat, másfelől viszont az “anyanyelvi mozgalmak” zászlóvivője a lelkesen lihegő, kínosan normakövető, feltörekvő nyárspolgár. A nyelvművelők azt a látszatot keltik, hogy a nemzet egysége fölött őrködnek, és hogy ez a tevékenységük “tudományos alapokon” áll. Ezt én csalárdságnak tartom, de az nem fordult meg a fejemben, hogy ellenfeleim és vitapartnereim, a nyelvművelők nácik lennének. Tisztelettel, Cseresnyési László

    Tuesday, January 16, 2007 at 17:50 | Permalink
  4. A hiba inkább az én oldalamon lehet, ha ketten olvasnak ki olyat a szövegemből, amit semmiképpen nem akartam beleírni. Egyedül azon csodálkoztam el - és ez is a nyelvművelés történetéről való hiányos ismereteim miatt volt - hogy a nyelvi tisztaság, nyelvromlás lózungokkal már a birodalmi Németország nyelvművelői is dobálóztak.

    Mellékszál: A vitapartnerek lenácizása, ahogy figyeltem, a “valódi nyelvész” vitákra még nem jellemző. (Más kérdés, hogy a pincei bogár vita hangvétele ettől függetlenül igen érdekesen alakult.) A netes viták veszekedéssé fajulását azonban gyakran előzi meg vagy ‘te még magyarul se tudsz, akkor mit ugrálsz’ vagy ‘úgy gondolkodsz, ahogy a nácik’ fordulat.

    Friday, January 19, 2007 at 13:01 | Permalink