Skip to content

Kicsoda/micsoda a hacker? - az én két fillérem

Van-e etikájuk a hackereknek?

Kályhától elindulós kérdés, de legalább senkit nem érnek meglepetések. Annyira van, hogy 1997-ben Steven Mizrach el is végezte a régi és új hacker etika összehasonlítását több forrásszöveg alapján. Ennek eredménye az Is there a Hacker Ethic for 90s Hackers? című tanulmány, ami magyar fordításban is napvilágot látott a Replika 41-42-es számában. (angol szöveg, magyar szöveg)

Ha egyébként nem értünk egyet Mizrach minden nézetével - az általa felvett cyberpunk csoportot csak dísznek érzem, más kérdés, hogy nem is a hackeretika felől tartom megközelíthetőnek a kiberkultúrát - akkor is nehéz vitatni a szövegek vizsgálata után levont következtetéseit. Kezdve azzal, hogy:

A kilencvenes évek hackerei nem etikátlanok. Nem ismeretlen számukra az eredeti hackeretika, ugyanakkor megvan a saját etikai rendszerük, amely a hatvanas évek hackeretikájának tételeit ötvözi néhány új elemmel.

Ha ezzel a válasszal még nem lennénk elégedettek, elolvashatjuk Eric S. Raymonds How To Become a Hacker-jét, ami egy - a korábbiakra építő - (FOSS) hackeretikával örvendeztet meg minket. (angol szöveg, magyar szöveg, A katedrális és a bazárban megjelent verzió jobb lenne)

Végül érdemes megemlíteni, hogy a csináld magad, hasznosíts újra, drótozz a drótozás öröméért szubkultúrák - MAKE, Arduino - elveit is érdemes górcső alá venni. Meggyőződésem szerint nem csak a felszínen találnánk hasonlóságokat.

Ki a hacker rokona?

A Fuchs Péter a szabadságot, a rendszer átlátását és a rendszer felé emelkedés - olcsó poén: a rendszer meghekkelésének - képességét emelte ki, amikor a hacker rokonait, a hacker őseit kutatta. Célszerűbbnek tartom azonban, ha a hackerség történetén végigfutva az előképeket nézzük végig. Kezdőpontként kínálja magát a ‘már az ókori görögök is’ alap bölcsészteória, amihez Neal Stephenson ad muníciót nekünk Mother Earth Mother Board esszéjében, amikor az alexandriai könyvtár romjainak vélt helyén a következők jutnak eszébe:

Whether or not the two libraries ever existed at the same time, the fact remains that between about 300 BC and AD 400, Alexandria was by far the world capital of high-quality information. It must have had much in common with the MIT campus or Stanford in Palo Alto of more recent times: lots of hairy smart guys converging from all over the world to tinker with the lighthouse or to engage in pursuits that must have been totally incomprehensible to the locals, such as staring down wells at high noon and raving about the diameter of the earth.

Megvan a kapcsolat. Ha egyértelműbbé akarjuk tenni, felhozhatjuk még példának a Leonardohoz hasonló reneszánsz fantaszta hackereket, a viktoriánus tudósokat - róluk egészen véletlenül szól egy Stephenson regény is -, Gábor Áron ágyúöntőt, a Bletchley Park kódtörőit és végül, egy laza kacsintás kíséretében, Seymour Crayt vagy Steve Wozniak-et. A lényeg úgysem a nevekkel alátámasztható folytonosság megléte, hanem a felismerés, hogy a hacker a mindenkori infokrácia képviselője.

Lényeges jellemző tehát a szabadság iránti vágy - még ha a kalózokkal való direkt rokonítást túlzásnak is érzem - de fontosabb a rendszer átható ismerete, átlátása, az információk birtokában levés. Nem a szabadság van a tudásért, hanem fordítva a tudás hozza a szabadságot, illetve az aziránti vágyat. Access to computers, kezdhetnénk sorolni Levy hackeretikájának pontjait.

Mellékszál: érdekes volna ebbe beleakadni a DIY, MAKE mozgalmak kétségkívül hacker résztvevőinek szemszögéből. Az Arduinónak tán pont az a célja, hogy anélkül lehessen összekapcsolni berendezéseket, hogy hackerek lennénk. Persze ettől még geektoy. Esetleg, hogy hová lehet ebbe beilleszteni a hardkór PGP-s kriptoanarchista arcokat.

Talán a sorozatgyilkos analógia a legjobb a Fuchs előadásból, csak a hacker lét közösségisége hiányzik belőle. Nehéz elképzelni a szituációt - Neil Gaiman Sandmanjén kívül - amikor egy teremre való sorozatgyilkos összeül megbeszélni a szakma történéseit, egy teremnyi hacker és geek összecsődítéséhez viszont csak egy weblap, egy tábla krétával és pár sör kell. (Bocs Meetup. ;) ) És ezek is csak kényelmi jelleggel. Tudás/kód/… megosztására alapuló kultúrát nem lehet közösség nélkül építeni, és ezzel ki is végeztük az analógiát.

Mik a hackerfilmek?

A felsorolás majdnem tökéletes volt. Csak a fenti jellemzők, az eltérő hackerkép miatt többnyire mást mondanék róluk. (Továbbá nem tartom a legjobb CP mozinak a Mnemonicot.)

A szó a tiétek, kapjatok szét.

3 Comments

  1. Fuchs wrote:

    A Mnemonic miért nem cyberpunk mozi?

    Ó, ha lett volna másfél órám (de jó is lett volna), jött volna az irodalom is.

    Na, ha nem felejtem, megírom ide a (vázlatát) az egész nagy storinak.

    üdv fp

    Tuesday, July 3, 2007 at 09:24 | Permalink
  2. Fuchs wrote:

    Nem, tudom, mintha hiányos lenne a hanganyag, én az etikai kódexeket is említettem, sőt fel is olvastam.

    Tuesday, July 3, 2007 at 09:27 | Permalink
  3. CP mozi a Mnemonic, de nem a legjobb. Azért nem szeretem, mert túl éles a vállalatok-emberek szembeállítás, én meg a szabadságharcos cyberpunkos sztorik helyett jobban kedvelem az eggyel mocskosabb mindenki kihasznál mindenkit sztorikat. (Hogy ne menjek messzire, az első és legjobb Neurománc ilyen például, egy olyan hőse nincs, akivel úgy igazán azonosulni lehetne.)

    Remélem rászánod magad a vázlat megírására. Akár vendégpostként is jöhet.

    Wednesday, July 4, 2007 at 08:06 | Permalink