Skip to content

Az utolsó mohikán Sega

Sega Dreamcast

Ez itt egy Sega Dreamcast, alatta pedig az íróasztalom sarka. A debreceni piacon leltem kábelekkel, egy karral, de memória nélkül. Úgy nézett ki, hogy szórakoztatóbb lesz, mint a három sör, aminek az árát rá kellett költeni.

A “befektetés” már a gép történetének utánaolvasva megtérült. A Sega Saturnt leváltani érkezett a piacra - ami az érdekesség kedvéért két SH2-es 32bites RISC procit tartalmazott, meg plusz egy SH1-et a CD vezérlésére - illetve hogy agyonverje a Nintendo 64-et és a Playtation 1-et. Ezzel szemben ez volt a Sega utolsó konzolja, ennyit az agyonverésről.

Már a Saturn sem volt cartridge alapú és a Dreamcast sem lett az. Viszont szültek hozzá egy saját diszkformátumot, ez volt a GD-ROM. Annyiban különbözött a CD-től, hogy a pitek közelebb vannak egymáshoz, így 1,2GB adatot lehetett felzsúfolni egy GD lemezre. A warezszcéna viszonylag gyorsan kitalálta, hogy lehet a GD-n megjelenő játékokat cédésíteni, a formátum pedig sosem terjedt el. Pedig a maga módján ügyes hack volt.

Nagyon röviden, mert nem tudom kihagyni. A lemez fele olyan gyorsan forog, konstans szögsebességgel, és sztenderd CD olvasó alkatrész olvassa az adatot. Olcsó is, kúl is, sokat is tárol.

A masinán a Win CE alapú rendszer futott - szép nagy plecsni van az elején, hogy Win CE kompatibilis - amiért a korabeli kritikák nagy szerecsenmosdatásokat tartottak. ‘Bár a Win CE nem olyan elterjedt, mint a Palm OS, de nem mondanánk bukásnak…’ és a többi. Van viszont hozzá KallistiOS néven BSD licenszű fejlesztői könyvtár, portoltak Dreamcastre linuxot (DC firewall, nincs mit hozzáfűzni), és ahogy utánagugliztam, hardverhekkerek is akadtak szép számmal. Ami pedig az egészre felteszi a koronát, akadnak homebrew programo is. Alig várom, hogy pingelhessem a localhostot a gépemen.

Első körben ennyi. Eddig ragasztottam kontroller csatlakozót, előreláthatólag fogok újraforrasztani tápcsatlakozót, és legalább csinálok pár fotót az SH4-es prociról. Meg majd valahol egy zárójelben dőlt betűvel beismerem, hogy a konzolok története van olyan érdekes, mint a desktop gépeké. (Következőnek azért továbbra is SGI O2-t szeretnék találni.)

6 Comments

  1. Konrad wrote:

    SGI O2… de jó is az! Olyat nekem is :-)

    Wednesday, August 1, 2007 at 00:18 | Permalink
  2. Egyszer volt egy procihibás. Attól a cimborától hallottam, aki lecsapott rá. :)

    Wednesday, August 1, 2007 at 07:21 | Permalink
  3. SH4 proci? Win CE? Hoppá mik derülnek ki itt a konzolokról egy alulművelt pdajunkie-nak :)))

    Wednesday, August 1, 2007 at 09:44 | Permalink
  4. greg wrote:

    Dreamcast for president! Az első konzolom egy DC volt. Megnéztem egymás mellett az akkor idehaza kapható két gépet (ps1, dc) és egyértelmű volt a választás. És nem értettem miért vesznek mások ps1-et… bakker én már akkor online nyomtam konzolról a Quake3-at, Unreal Tournament-et meg persze a Bomberman-t…. xbox live még csak egy kósza gondolat sem volt. Most szegény ott porosodik a szekrény aljában. Elhagytam a bootlemezt amivel a régi, még nem autoboot-os release-ek mentek. Nem tudja vki honnan lehetne keríteni?

    Thursday, August 2, 2007 at 23:37 | Permalink
  5. Reggeli Karma Bizony, bizony. Engem is meglepett. Bár PDA-ból csak ARM-os példányaim vannak. (Newton MP130… :) )

    greg Edonkey hálózaton láttam Ultimate bootdiscet, csak azt nem tudom, milyen verzió volt.

    Engem azután varázsolt el a gép, hogy beindult a Crazy Taxi 2, és ész nélkül krúzoltam a városban egy órácskát.

    Sunday, August 5, 2007 at 12:27 | Permalink
  6. greg wrote:

    én talán ezen láttam először klasszikus jap rpg-t. grandiát talán. ritkán játszok rpg-vel, mert addiktív egy műfaj, de ott végigtoltam az első lemezt. (2x1GB) és akármilyen buta műfaj, de amíg pc-n soha nem játszottam rail shooter-rel, addig egész sokáig toltam rajta a Confidental Mission-t meg a House of Dead2-őt. Még vmi 3rd party raygun-t is kerítettem. :)

    Sunday, August 5, 2007 at 17:57 | Permalink