Skip to content

A CP vége (sokadik rész)

Futó poén a cyberpunk történetét ismertető írásokban - néha itt is - hogy a CP halálát személyesen Billy Idol okozta. A vélemények az 1993-mas Cyberpunk albumról megoszlanak, szerintem sikerületlen koncept, amin van egy jó autóvezetős szám, a kommentelők szerint CP hangulatú remekmű, kötelező hallgatnivaló minden rajongónak. Nem is az albumról lesz szó.

Az ugyanis érdekesebb, hogy honnan indul ez a vicc. Én Jack Boulwar 1995-ös Mondo 2000 történeti cikkében találtam meg a gyökerét. Ekkorra a magazint már elhagyta RU Sirius - most egész jó rádióshowja van - de még nem szűnt meg, az majd csak 1998-cal és a tizenhetedik számmal történik meg. A csapat összegyűlt egy utolsó kúl könyv összehozására - ez lesz vegyes fogadtatású The Cyberpunk Handbook - pörög a szalag, megy a mese, lelepleződik a cyberpunk mozgalom artsy, underground, divatos irányzata.

Nagel’s Fisher-Price video camera pans across Hudak’s gear as he recites, perhaps a tad earnestly, from a color PowerBook: “The term ‘cyberpunk’ has been used to describe music, lifestyles, and artistic sensibilities, but it really describes one narrow school of science-fiction writers,” Hudak says. “God, it was a good word … poetic, efficient, and romantic. Distance and passion. Machine and man. Technology and attitude. Cyberpunk. Great fuckin’ word. And what the hell; we stole it.” After several takes a break is called and the crew sips brew and chatters. Slouched against the refrigerator, R.U. compliments Hudak’s performance and adds, “Boy, am I working hard!” When did cyberpunk die? I ask. “1993,” smirks somebody. “The release of the Billy Idol record.”

A sztori tovább is van, a Mondo 2000 amúgy is megérne több külön írást, de legaláb a CP halálának a taglalását kipipálhatom. Akkor lett vége, amikor könyv jelent meg, és a borítóján úgy pózoltak a trendi srácok, mint Kalapács és Bíró Ica az interpress magazin rocker oldalán.