Skip to content

Fegyver, zene, agresszív kenguruk

Két oldal kritikusaiban szoktam lényegében vakon megbízni, az egyik az endless.hu a másik az rpg.hu. Ez most az utóbbin találtam.

Guns with occasional musicA Gun with Occasional Music klasszikus, whiskeyivós, láncdohányos keményöklű detektívsztori is egy kemény, disztópia jellegű SF világban. Nem új ötlet, láttuk már - kiemeli az rpg.hu recenzió is - de ha van benne ötlet, ha jól van megírva, szórakoztató lehet a klisékkel való játék.

Jonathan Lethem regénye jól csinálja. Borzasztóan lassan, morzsánként tanuljuk meg a világot. Hamarabb találkozunk jelenségekkel - babyhead, felfejlődött (evolved) állatok, ingyenes drogok - mint a magyarázatukkal. A pozíciónk mégsem Watsoné - ahhoz amúgy sem a keményöklű krimire kellene rájátszani - csak ennyire magától értetődőek ezek a narrátor számára. Jól kitalált, erősen disztópikus világot ismerünk meg lépésről lépésre, már csak ezért is megérné levenni a polcról a könyvet.

A bűntény, aminek a kinyomozására egy pénzes, ám még a detektívnél is nyomorultabb figura, kérte fel már nem ilyen egyértelmű. Hamar kiderül, hogy nyakig benne van a helyi főgengszter, válogatott hírességek, szép nők és különböző verőemberek. És - cseresznyeként a süti tetejére - a világrend alapját, a “jó” cselekedetekért kapott és “rossz” cselekedetekért elvett karmát ellenőrző inkvizítorok is benne vannak valahogyan. Márpedig akinek nullára süllyed a karmája abból nem kér a társadalom, és egy hosszabb-rövidebb periódust kénytelen eltölteni a fagyasztóban.

És ahogy a detektív egyre közelebb kerül az igazsághoz, úgy olvad a karmája is. Ezt a klisét mindig szerettem volna elsütni: Versenyfutás kezdődik az idővel.

Science fiction-nek olvasva disztópia, kriminek olvasva a keményöklű detektívtörténet újraértelmezése. Erősen ajánlott mindkét műfaj kedvelőinek.

A Bookstation-ből valaki megvette az utolsó példányt, a Bookline-on pedig csak egy másik Lethem könyvet látok. Sok szerencsét.