Skip to content

Definíciós pornográfia

Első körben valahogy mindig a definíciókeresés, helyi kánonok összeállítása, területkörbepisilés zajlik. Minden új adag megváltó a kályhától kezdi. Talán az az oka, hogy a rajongói, scifistai gondolkodásba beépült, hogy a SF valami lenézett dolog volna, amit meg kell védeni a tudomány eszközeivel. Nem tudom. Az SFportal.hu kiadásában megjelent SF Műhely folyóirat első és eleddig utolsó száma járt a kezemben, az is ilyesmi.

A kiadvány Sárdi S. Margit, a Magyar Scifitörténeti Társaság alapítójának, a SF irodalom meghatározásával foglalkozó esszéjével kezdődik. Az írás először körbejárja a sci-fi mivoltát, és mi nem voltát, megismerteti az olvasót a Masfitt által használt SF definícióval. Az esszé durván vett második felét a társaság által kidolgozott kódlista gyakorlatba ültetése teszi ki, bemutatva, hogyan illenek bele egyes művek/témák a sci-fi definícióba, és hogyan lógnak ki mások. A vége annyi, hogy mi ehhez ragaszkodunk, mert.

Érdekes szerkesztői döntés folytán a következő huszonegynéhány oldalt a fantasy definíciók Varga Illés és Tick Péter által összeállított gyűjteménye teszi ki. Egy idézet, pár mondatnyi kontextualizálás, következő idézet, a legvégén újabb cikknek álcázva lexikon az eddigiekhez.

Most járunk a folyóirat majdnem felénél, igazán érdekes új tartalom még nem volt.

Az elméletet a gyakorlati alkalmazása követi, Huszár András, a Masfitt kódlistája és bibliográfiája alapján végigszalad a vallás, isten és a SF irodalom tematikán. A kérdéskör monográfiát is megérdemelne, tanulmányként a motívumok és műcímek darálásává válik. (Mellékszál, de hiányoltam a kedvenc poszt-apokaliptikus, szervezett vallással foglalkozó Lebowitzomat a felsoroltak közül.)

Az SF Műhely két csúcspontja Cs. Szabó Sándor két cikke. A vallás és a tudományos fantasztikum viszonyát, illetve a vallás SF-ben történő ábrázolásának kérdését feszegető tanulmánya érdekes, szórakoztató, és az eddigiekkel ellentétben rendkívül személyes. Jelen van egy olyan agy a szövegben, aminek a tulajdonosával szívesen leülnék sörözni. A Kasztovszky Bélával készített interjúban pedig két ilyen agy van. Sztorizós, egy magát csak műveiben megmutatni akaró SF szerző meséje bontakozik ki az interjúból, illetve egy kicsit az is, hogy a magyar science fiction ugyanolyan kisvilág, mint bármelyik másik niche témáé.

A lapot egy gyalázatos, vélt vagy valós sérelmeket felemlegető, aranykort visszasíró Lem nekrológ zárja. Elfelejteni inkább szeretném mint írni róla.

Ha időben a kezembe kerül a lap, elpoénkodhattam volna azon, hogy a műhelymunka a szerszámok előpakolásával és a por felverésével kezdődik. Így, hogy divatos késéssel érkeztem a partira, és az elmúlt másfél évben nem jelent meg új szám, talán elég megállapítani, hogy ez az út nem volt járható. Számos hazai és nyugati példa van arra, hogyan lehet olvashatóan SF-ről írni tudományos igénnyel, hadd ne mondjam, hogy SFS.

Az SF Műhelyt az SF Portálon lehet megrendelni, akár paypalt is használva. Ez utóbbi a legelőremutatóbb vele kapcsolatban.