Skip to content

“…játszani is engedd” (blogszemle)

Amióta kitalálták a retrogamer szót nem kell égnem amiatt, hogy mikkel játszom. Ennek fényében az elmúlt (két)hét legjobb játékkal kapcsolatos cikkei.

Kötélégetés

Az éppen divatos flashjáték alternatív körökben a Burn The Rope című alkotás, melyben - spoiler! - a kötelet kell elégetni. Úgy érzem, minden segítséget megadtam. Ja, és mindenképp hallgassátok végig a záró dalt.

A játékról egészen jó vita alakult ki, amiben többek között azt feszegetik, hogy a game criticism akkor most tényleg egyszer használatos poénokról fog szólni, vagy sem. Vagy a Hardcasualon kezdődik vagy a Rock, Paper, Shotgunon. De igazából nehezebb olyan blogot találni, ahol nem volt róla szó. A Hardcasualos srác itt hátrál ki a vitából. A dal pedig letölthető a zenész blogjáról, csak ezért nem kell újrajátszani a játékot.

System Shock

Making of System Shock 2 címmel kellemes cikkel jelentkezett az űr hetet tartó Rock, Paper, Shotgun. (Igen, tényleg belecipőkanalazós egy kicsit.) A cikk alapjául egy régebbi Bioshockos interjú szolgál, de mivel egy nyolcéves játékról beszélünk egy év ide vagy oda tényleg nem számít. Főleg az alacsony felbontású modellek okairól, a brutális félelmet kialakító hangokról van szó, miért hasonlított a Looking Glass inkább az egyetemre, mint egy játékcégre.

És ha már hangvilág, érdemes a Ken Levine által mondottak mellé elolvasni Eva Kingsepp tanulmányát a nácis játékok hanghasználatáról. Egyszer régen linkeltem őket összegyűjtve, itt: Nácik és karnevál.

Erőszakos játékokrul

Paszternák Ádám hívta fel a figyelmemet - köszi! - Stephen King írására az Entertainment Weeklyben, amiben a videójátékok vásárlásának tiltásáról van szó. Az ötlet időnként fel szokott merülni. Most épp Massachusetts-ben, annyira mindegy. Egyébként is szép hagyománya van a játékgyártók kúrogatásának a kultúránkban. Vegyük csak a Steve Jackson Games-es esetet, vagy a Crytekeset, vagy…

King ismert érveket sorol egyébként. Olyanokat, hogy ne az állam mondja meg mi az erkölcsös játék és mi nem. Meg hogy a szülők figyeljenek oda arra, mivel játszik a gyerek, ne mástól várják el. És persze, hogy a politikusok kattanjanak le a popkultúráról, foglalkozzanak a valódi problémákkal. Nem világmegváltás, viszont igaz.

Válogatott egyébségek

Maradt három Game Set Watch linkem, épp csak felsorolás jelleggel. Simon Carless arról ír, miért lesz a licencelt játékok nagy része utolsó szemét. Néhány Potter és Shrek játék kipróbálása után sejtem, hogy miről beszél.

Még egy vita van hátra: Ceci n’est pas une gamer címmel Douglas Wilson írt arról, hogy a fanatikus gamerek nem tesznek jót a videójátékoknak, és egyáltalán hagyjuk már a fenébe a gamer szót. Van rá válaszcikk is Simon Carless billentyűzetéből.

One Trackback/Pingback

  1. […] Michael-nél találtam, de Ryan Deschamps írta. Ezen kívül most vettem észre, hogy a cím is lopott (nem csak József Attilától, de Kelttől is). […]