Skip to content

Taktikai lövöldözős

Azt hiszem utoljára az Ufo 2-ben aggódtam katonákért. Állt a szerencsétlen Jamie Nemtudomki, akinek olyan statjai voltak, hogy lelógott a képernyőről, az ajtóban, mozgáspont nulla, és bent tudtam, hogy egy rákember várja szónikus ágyúval. Sok volt a nyomás, itt jön tíz év szünet a katonai karrieremben.

Tegnap délután óta visszavertem egy orosz offenzívát, és meghátrálásra késztettem az Eritreába bevonuló etióp csapatokat. Hidak robbantak, légvédelmi ágyúkat semmisítettek meg a kommandósok, mesterlövészek tartották tűz alatt az agresszor etiópok által használt utakat. Szóval végig Ghost Reconoztam két napot, és rájöttem, hogy a taktikai shooter az igazi.

Egy szakasszal - hat ember, három csoportra osztható maximum - kell harci szituációkat megoldani. A hadjárat lépései nem rám tartoznak, stratégiával nem kell foglalkozni. Nem kell labirintusokban bolyongani, nem kell kulcskártyák összegyűjtésével játszani, ahová egy katona el tud menni, oda elmennek az embereink. Figyelni kell viszont a taktikára. Bármennyire jól lőnek az embereink, egy rosszul megválasztott helyen szétzúzzák őket. Értelme lesz a fedezéknek, örömmé és dicsőséggé válik a mesterlövész használata. Ilyet, még.

A megtérés nem teljes, vár a történetvezérelt FPS és a System Shock 2, de megadta magát a hűtés a játszóspécé videókártyáján.