A kapcsolatom SHODAN-nal igazi szerelem volt. Kicsit meglepődtem, amikor először találkoztunk, hiszen korábbi beszélgetéseink alapján igencsak másnak képzeltem. A meglepetés azonban nem tartott sokáig, a szava igazság volt, a dicsérete a legfinomabb becézés. Mellettem volt a bajban, segített, talán irányított is, de épp csak annyira, hogy ne vegyem észre. Ha egy-két hisztijétől eltekintünk, azt is mondhatjuk, vigyázott a büszkeségemre. Más ember lettem mellette. Sajnálom, hogy így ért véget.
(A Hacker emlékiratai)
Karikírozott persze, de a fenti szösszenetet valószínűleg minden elszánt System Shock 2 játékos leírta már egyszer életében. A játékos fő ellensége, időnkénti segítője, vezetője és félrevezetője, SHODAN a legkomplexebb játékbeli ellenség, akivel eddig találkoztam. Ha kell hízeleg, ha az célszerűbb fenyeget vagy megszégyenít, de mindig felülről kommunikál a játékossal. Néha kénytelen másokat megszemélyesíteni, de ott is el-elszólja magát. Nem adja igazán jól az embert, valószínűleg ez a legriasztóbb benne. Az a játékszereplő, akire az ember hosszasan emlékezik, szerelem na.
(Néhány poén lelövetik a tovább gomb után, de a játék garantáltan játszható marad. Sőt!)
A játékot azonban nem csak SHODAN narrálja, jól is néznénk ki, ha a szereplőnk csupán egy forrásból tájékozódna. A szinteken eszméletlen mennyiségű elszórt lemezt lehet összeszedni, amik titkos tárolók kódjairól informálnak, a hajó aggódó legénységének utolsó magánbeszélgetéseit rögzítik vagy épp a történetet lökik tovább. Elmulasztásuk többnyire nem nagy gond - majd minden ajtó és tároló hackelhető - de így a történések finomabb részleteiről nem értesül a játékos, azaz egyszerű FPS-sé alázza ezt a gyönyörű történetközpontú játékot. Ezeket az apró nyomokat összerakva, illetve a kapott finoman torzító információkat értelmezve kell rájönni mi történt a legénységgel, ki mozgatja a szálakat, és hogy lehet az egészet túlélni.
Most szólok, hogy kicsit addiktív és rendkívül rémisztő.
A környezet
A Von Braun amúgy a legelbaszottabb hajó az űrfegyvernem történetében, nyomába se érhet az Event Horizon vagy a Nostromo. Aki megpróbálja a dolgát tenni, komolyan venni az előírásokat, katonásdit játszani egy teljesen abszurd helyzetben, az azért bukik el, aki a vészforgatókönyvek lapozgatása helyett a problémát akarja megérteni és megoldani, az meg eközben vész oda. És akkor még az egész világvégét előidéző elővigyázatlan tudósokról nem is beszéltünk.
Pedig a Von Braun szép hajó lenne, ízlésesen megtervezett belső terek, átlátható alaprajzú szintek - a gépészeti szintek jellemzőjétől most tekintsünk el, túl eleven az élmény - többnyire emberléptékű helységek. Kivételt csupán a híd képez az oszlopcsarnokos bejáratával és termeivel, fogadjuk el azzal, hogy a kormányzásnak meg kell adni a módját. Ráadásul a hajó az emberiség csúcstechnológiáját cipeli, a hasában dolgozó hajtóművek a fény sebességénél is gyorsabban viszik a Von Braunt, ehhez tényleg jár egy kis csinnadratta.
Teljesen más hangulatú a játék másik űrhajója a Rickenbacker. Katonai hajó, sokkal kényelmetlenebb, érezhetően funkcionálisabb dizájn, a katonák úgyis megtanulják kikerülni a belógó csöveket. Liftek helyett aknák, csövek, megmászható torpedók és vezérlőállások jellemzik, ráadásul csarnok méretű híd helyett is csak olyasmit talál az odaérő játékos, ami maximum egy szűkös Enterprise hídra emlékezteti. Nagyon nem hozza a Von Braun atmoszféráját, bármennyire mondja is a kritika, hogy a felhasznált textúrák egy része egyezik.
Erőforrások
Bármilyen kiképzést választottunk a játék elején, viszonylag gyenge karakterrel indulunk. A játék során cyber modulokból javíthat a játékos a statisztikáin, új képzettségeket vásárolhat, fejlesztheti a régieket, javíthat a pszi tudásán. Annyi csupán a csapda, hogy mindre szükség lenne, életet menthet, ha a karakter jól hackel, remekül lő, sok az életpontja és meg tudja javítani az el-elromló cuccait. MacGyver óta úgyis tudjuk, hogy a világot az ezermesterek és a szigszalag tartja egyben.
Tuningolható a játékos különböző szoftverfrissítésekkel, amivel a beültetett kiberkütyük kapnak új funkciókat, ám ebből összesen négy alkalom van, támaszkodni igazán rá nem lehet. Jó kiberpunk világ módjára vannak behelyezhető implantok, amik a legrosszabb pillanatban merülnek le, képzettségszoftverek, amik segítenek átvészelni a húzós helyzeteket, de némi jártasság nélkül használhatatlanok. És persze van a nanite nevű pénz, amiből a hackelésektől az automatákból vásárolt csokiig, lőszerig mindent fedezni kell.
Időnként belebotlunk kikutatható idegen dolgokba is, ezek egy részét önmagunk gyógyítására használhatjuk, más részük abban segít, hogy tevékenységünk jobban fájjon a szemét mutánsoknak. Közös jellemzőjük, hogy kutatás és speciális anyagok nélkül egyik titka sem fejthető meg, ezért az egyes szinteken fellelhető “kémia szertárakat” érdemes jól megjegyezni, és ha már úgyis hozzányúltunk a térképhez, időszerű memorizálni a energiatöltő-állomások helyét is.
Barátod a csavarkulcs
A játékos egészen sokfajta fegyverből választhat, de ezeknek a használatához egyrészt szakirányú képzettség szükséges, másrészt szeretnek tönkremenni és kifogyni a lőszerből. Egy-egy szebb darab puska megtalálása után tehát a játékos kénytelen összespórolni annyi cyber modult, amennyiből felveheti A Puska Elmélete és Gyakorlata tárgyat, utána össze kell vadászni hozzá elég lőszert, végül folyamatosan karban kell tartani. Szóval egy lőfegyver fenntartása az összes hasznos erőforrást eszi. Bezzeg a mindenütt elszórt csavarkulcsokkal nincs ilyen gond, használatuk komolyan ajánlott.
A történeti szálba egészen jól illeszkedik a lőszerhiány, a Von Braun eleve nem katonai hajó, ráadásul mire mi belekerülünk a sztoriba akkorra a legénység már egy jó ideje egymás legyilkolászásával foglalkozik. A System Shock elég immerzív ahhoz, hogy a játékost gyorsan gyűjtögető életmódot folytató, talált fegyvereket automatikusan kizsigerelő nomáddá változtassa. A fegyverek romlása már zavaróbb, de a MacGyverré kiképzett hacker karakteremnek sosem okozott igazán nagy gondot, hogy legyen mivel lőnie. Akit nagyon zavar, az pedig moddal kikapcsolhatja.
Apróságok
A System Shock 2-t már csak használtan lehet megkapni, a névhez fűződő jogok az Electronic Artsnál vannak. A játékot jegyző Looking Glass Studios megszűnt, a társfejlesztő Irrational Games-t most épp 2K Boston és 2K Australia neveken a Take Two tulajdona, tavaly kiadták a System Shockok szellemi örököseként aposztrofált BioShockot. Szóval it’s complicated, tekintsük abandonwarenek a játékot.
A program viszonylag frissre patchelt verziója letölthető a Home of the Underdogsról iszonyú lassan, vagy patcheletlenül torrentről gyorsabban. Amint ezek valamelyike megvan a Strange Bedfellows fórumairól letölthetőek a legutolsó patchek, nagyfelbontású textúracsomagok, szebb fegyvermodellek, részletesebb ellenségek, új zenei csomagok. A SHTUP és a Rebirth modok kötelezőek, csökkentik az időutazás-élményt, minden más fakultatív.
(képek a StrangeBedfellows screenshot fórumából, lustaságból kifolyólag)