Skip to content

Sosevolt jövő (New York Times)

Dicsőséges száz évét hagyta maga mögött az emberiség. 1909-ben még senki sem sejtette, hogy az elviselhetetlenség határát súrolóan teli utakat hamarosan visszakapják a gyalogosok. Pedig a Ramsey professzor által kikísérletezett csodás fém és az ezt felhasználó légijármű-ipar forradalmasította a közlekedést. A bátor férfiak vezette légjárgányok a Marsra és a Jupiterre is eljutottak, hogy átadják a világkormány üdvözletét. Ezek a békés találkozások tették lehetővé, hogy a 2009-es ünnnepségek egyik napján marsi versenyző is rajthoz állhasson a New York-Chickago repülőversenyen, valamint hogy az ünnepségek egyik napját a vörös bolygón tartsák. (A hajók a város egységesen 300 méter magasra nyújtózó épületeinek tetejéről indulnak, a retúrjegy 17 dollárba kerül, étkezést tartalmaz.)

A fenti szöveg nem idézet, csak egy nagyon-nagyon rövid öszefoglalója Stephen Chalmers 1909 december 26-án megjelent cikkének. A szöveg már csak azért is érdemes a figyelemre, mert ma nem tudok olyan bátor embert, aki hajlandó volna száz évre előre jóslatot írni. A cikkben olyan századfordulós slágerek tűnnek fel, mint Tesla álma, a drót nélküli áram vagy a tengeralattjárós tömegközlekedés. A cikket az írásnak eredetileg is otthont adó New York Times-ról tölthetitek le. Elképzelhető, hogy már regisztrációt kér az oldal, de ammeg ingyen van.

A cikkre a Paleofuture blog hívta fel a figyelmet. Ha még nem olvasnátok, akkor itt az idő felvenni a feedek közé.

2 Comments

  1. O'Seamus wrote:

    Paleofuture, a tegnap holnapja, igen, az egyik kedvenc. Épp H.G. Wells-t került a kezembe, ugyanaz a korszellem. Hihetetlen mennyire benne volt a közgondolkodásban a tudomány meg technika iránti vallásos tisztelet és optimizmus. Jó írás!

    Saturday, January 3, 2009 at 20:03 | Permalink
  2. Jó lenne tudni, hogy az akkori jövőkép mennyire tűnt fantasztikusnak, elérhetetlennek az átlagembernek. Mennyire tűnhetet jó ötletnek 300 méteres házak árnyékában lakni és repülő autón közlekedni.

    Az aktuális szingularitásos jövőben ha egy mód van nem vennék részt, nem elég emberközeli. Ehhez képest a NYT cikk világa lakhatónak hathatott..

    Sunday, January 4, 2009 at 14:23 | Permalink