Skip to content

SF Árkádiában

This propensity for whimsy and comedy is a reflection of the state of political debate in Britain today. While America still believed in the power of politics and built The West Wing to honour that belief, Britain chose instead to use comedy to engage with its politicians, first through Jay and Lynn’s Yes Minister and Yes Prime Minister and then through Armando Iannucci’s The Thick of It. Political comedy is the ultimate expression of alienation from the status quo; it embodies the idea that the time for talk has passed and that the only option left to us is the mockery and finger pointing of parody.

A szemük se áll jól a mostani generáció SF szerzőinek - írná Jonathan McCalmont, ha használna ilyen magyarizmusokat. Cikkében azt hánytorgatja fel az általa csak Barleypunknak nevezett irányzat képviselőinek, hogy nem fogalkoznak eleget a politikával, új világaik a most létező világ pusztulásával vagy elhagyásával kezdődnek.

A cikk, ami a Futurismic kritikai oldal Blasphemous Geometries sorozatában jelent meg, igen érdekes olvasmány. Egyedül azzal nem tudok megbarátkozni, hogy az ‘ismét népszerűbb a fantasy’ és az eszképizmus érvek megint előkerültek valami pókhálós szekrényből. Ugyanakkor a felrajzolt trendet lehet látni, a nagyvasak helyett lassan negyed százada inkább bizonytalan, céges jövő, new age-es megváltóvárás meg erős geekülés van. Kérdés, kin kell ezért elverni a port? Meg hogy el kell-e egyáltalán?

A mostani kirohanás előzményeit meg lehet találni McCalmont Spook Country kritikájában - ami nem tudom mennyire jogos, tíz oldal SC után kerestem valami olvasmányosabbat - illetve Barleypunk kiáltványában is. Úgy tűnik, tényleg zavarja a dolog.

One Comment

  1. lister wrote:

    …‘ismét népszerűbb a fantasy’… …bizonytalan, céges jövő, new age-es megváltóvárás meg erős geekülés…

    Mindjárt itt van 2011 és Az Ébredés! :-D

    Sunday, February 8, 2009 at 02:04 | Permalink