Skip to content

Magyar-japán arcvonal

A német védelem közepén keletkezett résen beözönlő japán erők szétbontakoztak. Egy gyalogos század felfelé rohamozott az Iltis-dombon. Kigyulladt egy fényszóró és megvilágított egy, az embereit kivont kardjával bíztató német hadnagyot, és egy a katonáit felemelt karddal vezető japán századost. A két férfi hunyorogva meredt egymásra, majd a feudalista idők harcainak hihetetlen paródiájaként a két tiszt kardpárbajba kezdett a harchoz felsorakozott csapataik között. A szamuráj kard sokkal jobbnak bizonyult a parádézásra használt díszkardnál és a japán parancsnok levágta az ellenfelét. A németek megadták magukat. Egy másik, a Bismarck-dombra felkapaszkodott század elfogadta az Iltis-dombon éljenző japánok által elcsüggedt németek megadását.

Ez itt fent a történet vicces-ironikus része, a Csőrösi Koma Csingtao ostromáról szóló cikke azonban halálosan komoly. Az első világháborúról eleve keveset beszélünk, a németek kínai kiruccanásáról pedig eddig egyáltalán nem tudtam. Volt pedig nekik erődített kikötőjük, bunkereik, tüzérség, árokrendszer, amit a japán támadók módszeresen őröltek fel, romboltak le, foglaltak el.

A cikk a két részes Hol apáink vére folyt sorozat záródarabja, azt hiszem a délután folyamán boxerlázadunk is.

(via Gazs)

One Comment

  1. dani wrote:

    sőt, mi magyarok még ágyút is zsákmányoltunk kínából, ott van a hadtörténeti múzeum előtt valahol - állítólag, én kerestem de nem találtam meg. megnéztem a linket is.

    Monday, March 30, 2009 at 08:14 | Permalink