Skip to content

Lesznek-e könyvek a jövőben?

“Játsszuk, ami nincs, de szeretne lenni”, feldobom a labdát jó magasra Paszternák Ádámnak, aki most valószínűleg a Ksz!-t olvassa kikapcsolt gép mellett. Van neki épp most induló blogja A jövő könyvtára néven, nem csak a munkája miatt vesz SF-et a kezébe, és fel is kértem arra, hogy valamikor beszéljen az SF Portal Meetupon a témáról.

Tatjána Tolsztaja rendkívül hülye című - legalább fél évig tartott távol a könyvtől, ti ne kövessetek el ilyen botorságot - regényében nem sok könyv van. Volt némi atomháború, az emberek többnyire elfelejtettek mindent, furcsa Következményeik vannak, azaz farkuk nő meg három szemük van, cserébe például tudnak a szemükkel tüzet gyújtani. Ami a fenti elváltozásoknál fontosabb, hogy eltűnt a kultúra is. Ha van mit olvasni, azt sem értik, de többnyire nincs is. A régi nyomtatványokat a betegség hordozóinak tekintik, az újakat írja Fjodor Kuzmics sokféle stílusban, de lassan.

A Kssz!-t befejezve végigfutottam gondolatban azoknak a műveknek a listáját, amikben a könyv vagy az információ jövőjéről van szó. Az 1984-ben teljes az információs kontroll, a 451 Fahrenheit-ben a könyvek be vannak tiltva, ahogy az Equillibrium-ban is tilos mindenféle művészeti tárgyat birtokolni. A Hozsánna néked, Leibowitz-ban a múlt tudását hordozó - viszont a Kssz!-vel szemben feldolgozható, megérthető - anyagok vannak, amik hosszútávon nem sokat használnak az emberiségnek. Disztópia az is, na.

Ha klasszikusokat nézzük, akkor sem jobb a helyzet. Vannak kultikus, idézett nem létező könyvek - mondjuk Irulan tollából - de az írott kultúráról amúgy nincs sok szó. Mintha nem is létezne ilyesmi az SF világokban. A legviccesebb talán az Alapítvány, ahol a kultúra írott formába való rögzítése Seldon vezércsele.

Sok helye a cyberpunk jövőben - ami amúgy a múltunk, ahogy az a mai cikkem ITT-s részének írása közben kiderült - sincs a klasszikus értelemben vett könyvtárnak. A szórakoztató irodalmat helyettesítjük valami szimstimmel, magasirodalmat ugye nincs aki olvasson, minden másra pedig ott vannak az adatbázisok. Utóbbit se a hős bogarássza, összeüt egy szkriptet, ami összefoglalja a lényeget.

Ezzel csak az a gond, hogy igen kevés mű jutott eszembe. Még akkor is vékony, ha plusz egynek bedobom a direkt DRM-ellenes tanmesének íródott Right to read-et vagy a könyvtáros-titkosügynökök kalandjairól szóló Read or Die-t. (Utóbbi ráadásul csalás is volna.) Több cím viszont nem jut az eszembe. Itt élünk a mindenütt jelenlévő multik között, este hazamenetel előtt eszünk sarkikínait vagy sarkiarabot, van otthon pofátlanulszélessáv, menet közben elégszélessáv, és valahogy ez a könyv dolog kimaradt az egyenletből. Vagy csak én nem olvastam, amit illett volna róla?

A Kssz! a Könyvudvarban a legolcsóbb, kerek 690 forint. Ennyiért a hülyének is, ráadásul a beszerzése jó ürügy a Múzeum körút körbejárására. A többi könyv körülbelül egy sör áráért gyűjthető be az antikváriumokból. Minden elmondatott.

5 Comments

  1. Komavary wrote:

    Ha nem is szépirodalomként, fontos szerepet kap a tudás, a szakkönyvtárak Bacigalupi Pump Six-ében.

    Thursday, October 8, 2009 at 07:43 | Permalink
  2. dani wrote:

    a ksszben nem arról van szó, hogy nem lehet olvasni. sőt, fjodor kuzmics a klasszikusokat írja újra, természetesen saját név alatt. ugyanúgy, ahogy minden, ami volt, tőle (illetve a hozzá hasonló vezetőktől) származtatik, ld. fjodor kuzmics elődje, vagy utódja, benedikt apósa.

    sőt, a könyvmásoló megbecsült ember, magas társadalmi státusban van (egyébként ha belegondolsz, lehet hogy volt ilyesmi a középkorban is: egy becsvágyó szerzetes, tudós talált valami iratot, amiben jó dolgok voltak, fogta, lemásolta, és elégette az eredetit - na jó, nem állok neki a rózsa neve 2 - adso visszatér megírásának).

    szerintem ez nem annyira a cenzúráról szól (legalábbis nem a hagyományos értelemben, tehát nem azt meg, hogy mit fogsz olvasni, hanem hogy kitől - de ettől mindent el lehet olvasni előbb-utóbb, csak bírja ki addig, míg megjelenik a világirodalom összes a saját neve alatt), hanem sokkal inkább a kollektív emlékezet totális megsemmisüléséről, illetve paródiájáról (kedvenc jelenetem a temetési szertartás, és a húsdaráló - vagy mi - használati utasítása).

    Thursday, October 8, 2009 at 11:47 | Permalink
  3. A Kssz! nem a cenzúráról szól, azt megírták mások. Viszont szerintem nem is elsősorban a közös emlékezet megsemmisüléséről, hanem az műértelmezés, mint képesség eltűnéséről szól. Ezeknek az embereknek teljesen mindegy mit olvasnak, esetenkét még azoknak is, akik nem az elhülyült korban születtek.

    És akkor most tényleg szénné spoilereztük a művet. :)

    Thursday, October 8, 2009 at 12:04 | Permalink
  4. Paszternak wrote:

    Hogy még szénebbé spoilerezzem: nem csak az irodalom ugye, hanem minden művészetek és készségek, sőt, tárgyak újrafeltalálása. Fjodor Kuzmics (áldassék a neve!) valóban az, aminek Benedikt néha nevezi: mindannyiuk atyja az atyjuk helyett. Gondoljunk csak arra, hogy elmagyarázza pontról-pontra, hogyan ünnepeljék az újévet (karácsonyi szokásokkal, március elsején wtf). Én kurva könnyen beszélek ugye, mert még csak a felénél járok, de nekem eddig a központi gondolat az, hogy mennyire tragikomikusan elveszett és gyámoltalan az emberiség (nem csak egyenként, de úgy általában), ha kihúznak alóla mindent, amit egyszer már tudott.

    Thursday, October 8, 2009 at 19:43 | Permalink
  5. Paszternak wrote:

    BTW köszönöm a linket és köszönöm a tippet, iszonyat nagy könyv eddig.

    Thursday, October 8, 2009 at 19:44 | Permalink