Skip to content

#2885 (szanfransziszkóutcáin 3)

Turistának lenni arról szól - jutottak eszembe Hhanumános gondolatok a piros műbőrüléses hamburgerezdében - hogy átverem magam, hogy belemegyek a játékba. Az egész ott kezdődik, hogy ilyen hely nincs: ötvenes évek dizájn, rock a rádióból, műbőr, alumínium, táblák a falon, ezer éve megszűnt üdítőgyár órája, és mindez a Masonön.

Másrészt meg van: a pincér és a szakács srác spanyolul csevegnek, miközben mennek ki a rendelések, ha elkapják a tekinteted mosolyognak. A huszonkettő és harmincöt közötti - ha megölnek se tippelek pontosabbat - pincérlány mindenképp megpróbál velem valamit megitatni, mert az úgy sós lesz. Szóval az emberek emberek benne, csak a hely művi.

Sebaj, megtanultam, hogy a kék sajt és a hamburger egészen remekül passzol egymáshoz. És azt is, hogy a sajtot úgy lehet ráolvasztani a húsra, hogy:

  1. a húsra ráraksz egy szelet sajtot
  2. lefeded egy jó öblös fedővel
  3. a fedő alá némi vizet spriccolsz, és visszarakod.

Nem kell egy perc se, a gőz remekül ráolvasztotta a sajtot a húsra, oda lehet pakolni a vendég elé, hogy ízesítse kecsappal, és a mindent összefogó, valószínűtlenül sárga mustárral.

Apropó fotó: tetszik ez a grain csúszka, úgy ad filmszerű szemcsézettséget a képhez, hogy az épp csak kicsit emlékeztet az analóg technológiára. Elávolítani eltávolít, az a lényeg.

2 Comments

  1. sala wrote:

    és íze is van ezeknek a kajáknak?

    Thursday, September 16, 2010 at 07:42 | Permalink
  2. Akad. :) A legjobbat az MS rendezvény elején ettem - tegyük hozzá hamburgerek és koffeintartalmú italok közt mozgok - abban bárány volt. Ezt egy valami kerti sütésen még reprodukálni kell otthon.

    Thursday, September 16, 2010 at 12:51 | Permalink