Sci-fi novella

A G+ szupportfórumán találtam készen. Nekem csak azt kellett eléírni, hogy sci-fi novella.

I don’t recommend changing your name.
But you can request it via feedback. There’s no guarantee that you’ll get what you want but it’s worth a shot. 

#4567 (f mint felhasználóbarát)

did you change the default install directory? [If yes] the patch may not be able to locate the file path!

Kétezertizenhármat írunk, emberemlékezet óta van számítógép, a digitális jószágok el vannak terjedve, boltok üzemelnek, vevőként értékes vagyok satöbbi.

Ennek megfelelően a Steamen megvett, ám valójában a gyártó - Ubisoft - zártkertjéből induló játék frissítéskor kidob egy böngészőbe, ahonnan fájlokat töltet le velem. Majd, amikor nextnextfinish telepíteni akarom azokat, az installer elhasal, mert nem találja a játék verziószámát. Ugyanezt csinálja DLC telepítésekor is. Ne menjünk bele, hogy mind a Steam, mint az Uplay kezelné a DLC-ket. Elvben.

A probléma persze nem a verziószámmal van, hanem azzal, hogy nem a rendszerlemezen van a játék. 300-as SSD, hülye is lennék játékot rakni rá. Erre viszont nem készült fel a játék. Pedig ismert hiba, május óta mondogatják. Van is barkácsmegoldás, a Windows registryben kell turkálni hozzá.

Ilyenkor csak remélni tudom, hogy a fenti cégek székházai felé már tart egy repülő. Napalmtartállyal.

Török tüntetőknek való almabor

Vannak számok, amik időnként előkerülnek. Korokkal ezelőtt, 2008-ban írtam a Son ar chistr-ről, ami egy breton népdal arról, hogy igyunk cidert. Feldolgozta ezermindenki, a hetvenes évek óta iszonyatosan népszerű.

Hanem a fenti számra nem számítottam. Merthogy ez egy török induló, annyi is a címe, hogy birlik marşı, ami a Google Fordító szerint annyit tesz, hogy egység himnusz. A török Eksi Sözlük oldalon, amit a fordító egészen biztosan helytelenül fordít Wikipédiának, fent van a szövege is. Ez alapján tényleg mozgalmi dal.

Az egyik korhűbb feldolgozás kommentjei segítenek továbbhaladni. Vagy visznek tetszetős vakvágányra. Azt írja egy török felhasználó, hogy a dalt a törökországi Marxista-Leninista Kommunista Párt (MLKP) használja. Akiket, csak hogy a sztori kerek legyen, a török rendőrség terrorista szervezetként tart számon. A kommentelő arra is hivatkozik, hogy dalt az első világháború utáni német kommunistáktól, a Spartacus Szövetségtől vették át.

Még jobb, ha egy másik nyomon indulunk el, amely szerint - most kapaszkodjatok - nem hivatalos Luftwaffe himnusz volt a dal. Ezt az orosz interneten szeretik hangoztatni, de bizonyíték sehol sincs rá. Világháborús német dalokat amúgy sem mindig egyszerű előtúrni. Bár pont a nem hivatalos Luftwaffe himnusznak számító Bomben auf Engeland előszedhető, aminek teljesen más a dallama, ritmusa, mindene.

Azért nem teljesen feleslegesen mentünk az orosz webre. Rögtön itt a F.R.A.M. együttes Son ar Chistr feldolgozása, akik ukránként vikinges behatású zenét, illetve a mi kedvenc breton dalunkat játsszák.

#4562 (v mint vs)

Legyen már valami nyoma itt is.
Kedves naplóm, a héten elindítottunk egy új lapot a magyar interneten. Azóta tudok egyszerre izgatottságot és ólmos fáradságot érezni egyszerre.
And now, the weather.

48 százalék

Elszámolási vitába keveredni - ha néha fontos dolgok is múlnak rajta - kellemetlen élmény. Én pedig ezzel az élménnyel kapcsoltam ki a felzárkóztató képzés keretében végigjátszott Batman: Arkham City-t. A program ugyan azt állítja, hogy a játék 48 százalékánál járok, de elfogyott a történet. Tudom mi lett Jokerrel, rácsuktam a kalitkát Bane-re, összehaverkodtam Mr. Freeze-zel és még arra is volt érkezésem, hogy leüssem Zaszt és megoldjak néhány Macskanős küldetést. Túlzás tán, de azt is mondhatjuk, hogy mintajátékos vagyok.

Még mintább akkor lehetnék, ha összegyűjteném a pályán elszórt trófeákat, fáradnék azzal, hogy megkeressem a sztorihoz nem, vagy csak alig kapcsolódó mellékküldetéseket. Ja és még vannak tarzanozós és siklórepülős bemutatófeladatok is, amiknek a végén Alfred rádión keresztül megsimogatja a hegyes füleimet.

Panaszra igazából akkor lenne okom, ha a kétéves játékot az eredeti, 50 dollár körüli árán veszem meg, nem pedig akcióban. De így sem vagyok elégedett. Lenyúlták az ötvenkét százalékom.

Jason Scott beszél

Ehhez nem kell igazából a címnél több szót fűzni. Jason. Scott. Beszél. Ez az ember egyszerre rendkívül szórakoztató, kellően okos, és eléggé mérges a múlt megőrzése miatt. Nézzétek meg, jó lesz.

Will McAvoy Tobagón

Hülyének fogtok nézni, ha azt írom, hogy az ember olyan kis dolgoknak is tud örülni, mint egy jól megszólaló harsona, mert ugye az mégis mekkora már. De körülbelül ennyi kellett, hogy beleszeressek a Kobo Town lemezébe, az első kórus után megszólalnak a fúvósok, én meg el vagyok veszve. Pláne, hogy a Cumbancha boltjában, ahová amúgy The Tel Aviv Sessionért mentem, 10 dollárért adják mp3-ban és flacban.

Pluszpontért lehet jót kacagni azon, hogy a Kaiso Newscast hogy egybevág az első Newsroom évaddal.