Amivel jövőre kezdeni kellene valamit: okos város

A szenzorokkal, nagysebességű internettel és jószándékú számítógépekkel felszerelt városból az egyik szélsőség szerint csodás, asimovi, zöld, a gondolatunkat is kitaláló rendszer lesz, a másik szerint megépítjük az 1984 világát.

paul_keller_smart_city

Mindkét magyarázat túl egyszerű, valami zavarosabb és zavaróbb magyarázatnak jobban örülnék.

(Kép: Paul Keller CC-BY - a többi képét erre találjátok)

Empingao

Megnéztétek-e már A séfet? Ha nem, akkor holnap úgyis vasárnap délután lesz, az meg egy tökéles vasárnap délutáni film. Van benne apa-fiú kapcsolat, Twitter, autózás Amerikában és iszonyatosan sok főzés.

Most nekünk a legutolsó az érdekes, mert kubai szendvicsek készülnek benne. A recept nagyjából az, hogy sütsz egy nagy húst, pirítasz kenyeret vajon, bele a szelet húst, meg ami zöldség van a környéken. Na de a hús, amiatt kezdtem el guglizni, mert a film elején nagyjából egy izmos limonádéval pácolnak.

Az IMDB mojoszószról beszélt, az első recept, amit kidobott a kereső tulajdonképpen hasonlított rá, úgyhogy azzal dolgoztam. Friss korianderlevél mondjuk nem volt, és ráadásul nem ez az egyetlen csapás, ami a receptet éri, ha Magyarországon és télen vág bele a (lusta) ember. De még így is megéri nekiszaladni.

Röviden a következő a recept: ipari mennyiségű fokhagymát, combos adag mentát, korianderlevelet, néhány lime-ot, annál lényegesen több narancsot meg persze sót, borsot, oreganót, köménymagot és olivaolajat keverünk össze a páchoz. Ebbe áztatjuk be zárt dobozban vagy ha van olyan szexi lezárható zacskó, akkor abba csomagolva a sertéscombot/lapockát egy vidám napig. Elvan a hűtő sarkában, enni nem kér. A recept ír perceket és fokokat, maradjunk inkább abban, hogy előmelegített sütőbe rakjuk, fél óráig magas hőfokon sütjük, aztán alacsonyabbon viszont sokáig. Kész, amikor kész, már az egy nap pácolásnál látszott, hogy nem gyorskaja.

Amúgy úgy tűnik, hogy mojószósznak még ezer mást is hívnak.

#123503 (nem elég baloldali népzene)

Az idei tüntetési szezon - ja igen, járok mostanában, mert úgy érzem, hogy én is megérdemlem, a kormány is megérdemli - legérdekesebb jelensége az volt, ahogy a november 17-i nagy tüntetésen megjelent nyugdíjas nénik megpróbálták megfejteni a sarkon játszó népzenészeket. Egy fiatal csapat (bőgő, két hegedű) játszott mezőségit, székit, egészen jól. Egyszer még táncoltak is előttük. Időnként pedig megjelent egy méltatlankodó, aki szerint az óvatos becslések szerint is több tízezres tüntetést megzavarni érkeztek a srácok. Az egyik meg is kérdezte: ki fizet nektek ezért?

Kis szalma, kis fecskenyál

Az elmúlt három hétben olyan kódsorokat hoztam össze órák alatt, amik egy hozzáértőnek szumma tíz percébe kerültek volna. Legalább öt módszert tudok, hogyan nem lehet elküldeni bootláskor az IP-címemet egy emailben. A végén persze összejött egy, ami működik.

Aztán használtam a forecast.io API-t annak megtudására, hogy hány fok van az ablak másik oldalán. Persze, most hogy kimegy a hívás, érdekelhetne az is, hogy fog-e esni, mi várható holnapra, ilyesmi. Ehelyett levillogtatom egy színváltós LedBorg modullal, hogy kell-e pulóver vagy kabát. Mivel ma volt időm szórakozni vele, már vannak benne újrahasznosítható kódrészletek is. Legózás van.

Matt Wareham

Az egész úgy kezdődött, hogy vettem egy Raspberry Pi B+-t, mert szükségét éreztem valami játszós projektnek. Hobbim van egy-kettő, de mindegyiknek valami média jellegű a vége. Vagy sörözés. A legújabb, az olvasókör esetében a kettő remek arányú mixe. A Raspberryből viszont nem lesz egynél több cikk, a terület, amit felfedezek fel van fedezve. Emberek élnek belőle. Játszhatok.

Na így kezdtem ledvillogatatós, időjárásjelzős, műsorletöltős ébresztőórát csinálni. Elsőre ez jutott eszembe. Kellően sok minden kell hozzá. Ha pedig egyszer végeznék - postán vannak még alkatrészek - akkor a projekt továbbfejlesztési lehetőségei végtelenek. A netről persze tud magának pontosidőt kérni a kütyü, de mennyivel menőbb, ha van benne egy valósidejű óramodul.

ledborg csomag

Bele lehet gyógyítani a szkriptbe a lakásom címét az időjárás jelzéséhez, de azért GPS-szel csak menőbb lenne. (Az NMEA csomagban mintha idő is lenne.) Ráadásul kallódik itthon egy Bluetooth GPS, ami mivel Bluetooth rögtön meg is duplázta a problémáim számát.

Aztán lehet a jószágra karakteres kijelzőt is szerelni. Megvan az elv, ugye?

(Raspi fotó Matt Wareham, mert sötétben az ember már csak nem bénázik makróval.)

Kontakt

Széleskörű vizsgálattal nem ellenőrzött előítéletem, hogy aki képes arról beszélni, hogy a világban található problémák egyik felét WD40-nel, másik felét duckttape-pel lehet megoldani, az az internetről tanulta a bőcsességet. Merthogy az egyik a természetben szigszalagként fordul elő, a másik pedig kontaktspréként. Legalábbis én így tanultam meg gyerekkoromban, amikor több flakonnyi kontaktsprét játszottunk el a szomszéd Kisgabival lángszórót csinálva. Sosem kerestem a kontaktspré jelentését, befújod vele a cuccot és megszűnik a kontakthiba. (Ha meg valami istenesen rárohadt, akkor lehet alkalmazni kontaktcsiszolópapírt vagy kontaktreszelőt.)

Teljesen váratlanul ért a megvilágosodás egy hobbielektronikás csomag átvétele közben, hogy a Kontakt az márkanév volt. Mint a rotringceruzában a Rotring, meg a xeroxozásban - na jó, ezt csak idős professzoraim használták - a Xerox. A terméket a Kontakt Chemie gyártja. Még a doboza is úgy néz ki, ahogy gyerekkoromból emlékszem rá.

Ha már sztori, a WD40 pedig a legenda szerint azért negyven, mert az előző 39 formula nem működött.