Rendezem össze a jegyzeteimet, hogy milyen témákban kellene előadókat találni az SF Meetupra - például military scifi, SF klasszikusok pornóvá alakítva, demoscene, print’n’play játékok - és rájöttem, hogy itt még sosem kérdeztem meg, hogy mit hallanátok szívesen. Ha voltál meetupon, mit hiányoltál eddig, ha még sosem jöttél, mi lenne az a téma, ami miatt buszra ülsz, vonatra szállsz?
Segítsetek gyerekek, mi ennek a dolognak a neve? Már nem pont ennek, mert azt tudom, hogy Belkin Tunetie-nak hívják. Viszont nem annyira kapható a környéken, Ámerikából meg csak nem rendelek egy marék szilikongumit. Szóval összetekerőke-e vagy cséve, vagy mi?
Nem igazán akartam elhinni, hogy egy olyan kézenfekvő dalból, mint a Burns-féle Ye Jacobites by Name nincs valami erősebb, lendületesebb verzió, ezért nekiálltam keresgélni. Ezer meg egy darab kelta giccs után pedig előkerült Ian Cussick, a Németországba szakadt skót zenész felvétele.
Már ott megvett, hogy két és fél percnyi erős dobolással kezdődik. Nem gitározgatás meg Loch Lomond meg bunny bunny banks vagy ilyesmi, erő van benne. Úgy szól, hogy az ember látja lelki szemei előtt, hogy Burns elküldi a jakobitákat.
Két kattintás, pár related, és már Attila the Stockbroker-nél tartunk, aki a nevével ellentétben nem tőzsdés, hanem punk költő, folk-punk-zenész. A figura harminc plusz éve van a pályán, lépett fel Káeurópában még a berlini fal leomlása előtt, megy mint a duracellnyuszi. A legjobb sztori, amit a wiki ír róla, hogy kezdetben egy elektromos mandolinnal kísérte magát, amit hogy hogy nem széttörtek a fején “a fasiszták” 1982-ben egy verekedés során. Azóta mandolán játszik, ami egy kvinttel lejjebb van hangolva.
Ami a szóló karrierénél is érdekesebb talán, hogy van egy teljesen warezolhatatlannak bizonyult bandája a Barnstormer, amivel a középkori zene és a punk összeházasításán dolgozik.
Tovább a linken és megtudjuk, hogy a barnstormer valójában repülő cirkuszt jelent. Azt a fajtát, ami leszáll a falunál egy-két napra, áll a bál, lehet repülni, majd mennek tovább a következő helyre. A szórakozási fajta a világháború után kapott igazán szárnyra, mert a leszerelő pilóták egészen olcsón magukkal vihették az oktató gépeket. A szót egyébként a vidéki korteshadjáratoktól örökölték meg a levegő fenegyerekei.
Megszakítjuk műsoszünetünket, hogy szóljunk, ma még 5 euróért be lehet szerezni a Mount&Blade-t a Steamről. A játékban elszegényedett nemesifjút, feltörekvő zsoldost, szerencséjét kereső vitéz szabólegényt alakíthatunk, végigkalandozva Calradia tájait. Feladataink közé tartozik egy jobb sereg felépítése, küldetések begyűjtése a környék nagyuraitól, és persze harc a saját föld megszerzésért. A játékban iszonyúan jó lovasharc szimuláció van - íjászattal! -, értelmesen megoldott kardpárbajok. Érdemes kipróbálni, látszik, hogy több mint hat éve csiszolgatják. Demó erre.
Aki lemaradt az akcióról, az keresheti a játékot a boltokban is, a CD Projekt és a Paradox jóvoltából dobozosan is meg lehet venni itthon.
Az a jó a saját blogban, hogy itt aztán egészen nyugodtan lehetek részrehajló. Szóval azért gyertek el a februári SF Meetupra, mert előad Kollárik “Chelloveck” Péter. Ez a harmadik ilyen alkalom, és én embert ennyire lelkesen, lelkesítően nem hallottam még beszélni a filmtörténetről és a bé filmekről. A múltkor már komolyan jó ötletnek éreztem volna beszerezni és megnézni a Rákszörnyek támadását vagy valamelyik másik borzalmat. Ha egy előadásra tudtok benézni, Péteré legyen az.
A Ray Harryhausen munkásságát méltató előadás mellett lesz még szó a marskutatás 2009-es eredményeiről, meg gondolom a szegény otthagyobb roverről. Arról, hogy mit tudnak az ember formájú robotok, illetve mi lesz ha a művészetet nem emberek állítják elő.
Idő: február 11, este nyolc Hely: Főnix klub, Paulay Ede u. 5, a Gödör mellett.
Fent van a neten a Debreceni Disputa november-decemberi duplaszáma (PDF), amiben a hackerjátékokról írok, összefoglalva azt, amit a tavaly márciusi meetupon megpróbáltam öt percbe belesűríteni. Most, hogy az összefoglalás megvan, foglalkozhatok valami teljesen mással. Például platformerekkel.
Ahogy az internet megkerülhetetlenné vált, úgy lett tele a sajtó, a mozivászon és a monitor hackerekkel. Míg a nyolcvanas években a számítógépes varázslók a katonák ügyeibe avatkoztak be a mozivásznon, a kilencvenesekben a cégeket és a kormányokat piszkálták, mostanra viszont a mindennapok részévé váltak. Ez a cikk csak a szóba jöhető képernyők egyikével foglalkozik, azokat videojátékokat járva körbe, amelyek hackereket, biztonsági szakembereket és kéretlen hibakeresőket szerepeltetnek.
Egy ideiglenes hackerdefiníció felé
Furcsa szleng kifejezés jelent meg 1963. november 2-án a The Tech, a Massachusettsi Műszaki Egyetem (MIT) lapjának címoldalán: [„Telephone hackers active”][^1]. A cikknek nem az a legnagyobb érdeme, hogy hírt ad az egyetemi telefonhálózatot a saját céljaikra felhasználó, a drágább távolsági hívások díját másra hárító ügyeskedőkről, akik később majd phreakernek fogják hívni magukat. Fontosabb, hogy először, évekkel a hackerkultúra legendás színhelyeinek megszületése előtt, szerepelteti a napjainkig vitatott szót a sajtóban.
