A könyv egyszer elindul a távírótól mint üzenetkapcsolt rendszertől. Aztán elindul Paul Barantól, aki előbb feltalálta a csomagkapcsolt hálózatot, majd az írása elkallódott valahol a világban. Aztán harmadszor elindul a DARPA-tól, mert ott került pénz. Naughton olvasatában az internet úgy született meg, hogy rendkívüli mennyiségű igazán remek ember hobbiból, katonáktól-cégektől elcsaklizott támogatásból, szigorúan a telkók ellenében, újra és újra feltalálta a kereket. Az a csoda, hogy a végén körülbelül egységes valamivé összeállt.

A történet fókuszában az emberek vannak, úgy szól a netről, ahogy Levy Hackers-e a szoftvereket megíró, drótokat átforrasztó hackerkultúráról. Naughton elég sok forrással dolgozik, nagyrészük idézett szövegként jelen is van a könyvben. Néha az író hagyja, hogy a megnyilatkozók és a forrásszövegek elmondják a saját történetüket, ezek talán a legjobb részek.

A könyv feléig kell eljutni ahhoz, hogy az öltönyös aktatáskás hősök - mert ahhoz kétség nem fér, hogy Vannevar Bush hős volt - helyét átvegyék a borotválatlan, pólós farmeros alakok. Web csak egészen a végén lesz, a Netscape pedig az utolsó oldalakon válik nyílt forráskódúvá.

John Naughton: A Brief History of the Future - The Origins of the Internet, Phoenix, 2001

A ROFLCON-on elhangzott egy remek előadás arról, honnan származnak olyan vándormotívumok, amiket az egyszerűség kedvéért az internetnek szoktunk tulajdonítani. Már az előadóért érdemes megnézni az egy-egy és negyed óra hosszú videót, Jason Scott színes egyéniség, remekül ad elő, és olyan kultprojekteket csinált meg mint a BBS és egyéb digitális kultúrtermékek archívuma a Textfiles.com vagy a BBS-ekről szóló több részes dokumentumfilm.

A videót le tudjátok tölteni az archive.org-ról (meg be van illesztve gyászos minőségben a Tovább link mögé), az összefoglaló/ajánló cikkem pedig most ment ki az origóra: Mémek az internet előttről.