Skip to content

Tag Archives: budapest

Lesz is abban transzformátor, generátor

Budapest legnagyobb titka az, hogy a város egy része el van rejtve szemmagasság felé. Csak az él igazán ott, aki felemeli a fejét és nem átall bámészkodni. Ebben persze benne van az is, hogy a járt utak - megszokott oroszlánok - után turistává kell vedleni. Vagy flaneurré, ha felvágósabb szót keresünk. Múltkor például egy kapcsolási […]

#3826 (oroszál, mert rég volt)

Amit sajnálok, hogy a Várbazárt gyakorlatilag elszalasztottam. Körbe van építve konténervárossal, zártláncú tévével, kobakos őrrel a szegény oroszlán.

Megszakítjuk műsorunkat, hogy oroszlánokat sugározzunk

Csak kicsit kell odafigyelni, és tele lesz a város oroszlánnal. Meglepő motívum ahhoz képest, hogy az emberek többsége csak az állatkertben meg a Kittenberger könyek borítóján lát oroszlánt. És vannak színesek, szögletesek, mállottak, fogaskerékkel játszók. Van lassan egy gyűjteményem. Igen, egy csomó kézenfekvő oroszlán hiányzik. Tudom.

Napszítta jövő

Van az a fakóság, ami akkor is árulkodik az eredeti színéről, amikor annak már nyoma sincsen. Eltűnt a szín, kiszívta a nap, az égővöröset határozatlan rózsaszínné változtatta. Mégis ahogy ránézel az épületre - lehet a dizájn súg? - tudod, hogy ez valamikor hivalkodott, csinnadrattával jött, hogy én vagyok a jelen, és kicsit a jövő is. […]

Mit adtak nekünk a törökök?

A hagyományos borotválkozás - azért kezdem ezzel, hogy a nem szektások elkapcsolhassanak időben - hihetetlen játszótér, felfedezésre készteti az embert. Persze ezt így utólag írom, amikor múltkor a beszerzőkörutam végén kifelé sétáltam a Barosson, rámesteledett, jöttek a mínuszok, akkor ez úgy csapódott le, hogy “isten mekkora barma vagyok már megint”. A célom a Török Élelmiszer […]

Vér

Vannak azok a történetek, amiket legalább ötféleképpen el lehet kezdeni. Vajon az a jobb, hogy “Sétáltam haza egy kis vödör vérrel a kezemben.” vagy az, hogy “Hajnali vágás, biztos finom lesz”. Vagy van persze a régimódi, kronologikus módszer, ami azzal kezdődik, hogy egy nő csalódott bennem. A Németországban dolgozó Martinával beszéltük, mikor legutoljára itthon járt, […]

KGB fényképezőgép és az apró lomok

Nem volt abban semmi ideológia, semmi megemlékezési vágy, hogy ma végre kimentem az Ecserire. Annyi volt csak mögötte, hogy múlt szombaton annyira elaludtam, hogy még a Pecsába se jutottam ki, ami pedig tényleg csak egy busznyira van tőlem. Az előzetes infóm annyi volt, hogy a piacon hamarabb lelek régi bútort, túlárazott komcsi giccset, mint érdekes […]