Open Access 0.1 alpha

Egy. Addig szűröd a JSTOR login keresőszóra kidobott találatok listáját idő és relevancia szerint, amíg egyszercsak nem kerül egy kalóz hozzáférés a tudásnak az ő tárához. Utána letöltöd a kulturális antropológusok számára több helyen kötelező olvasmánynak számító tanulmányt, amit évekkel ezelőtt megevett a bitrozsda az eredeti helyén.

Kettő. Mivel a Replika teljesszöveges archívuma valahol út közben eltűnt - vagy csak én nem látom a PDF-eket? - keresd ki a most élő honlapról a cikk könyvészeti adatait. Imádkozz. Üsd be az URL-t a Wayback Machine-be, és ha szerencséd van, a történet végén a böngésző elkezdi letölteni a hiányzó dokumentumot.

Kezdetben vala… - esszé az operációs rendszerekről

Amíg érkezik a BookStation-től a Neal Stephenson egységcsomagom, elolvastam az egyik szabadon letölthető (PDF) esszéjét. A Kezdetben vala a parancsor (In the beginning… was the command line) a számítástechnika, az operációs rendszerek és a velük való interakció történetét tárgyalja a kötegelt feldolgozástól a “csak” GUI-val rendeklező kereskedelmi operációs rendszerekig. A száraznak tűnő témát Stephenson stílusa, váratlan, de plasztikus példái és feszes gondolatvezetése teszik élvezhető, ajánlható olvasmánnyá.

Az esszé írásának idejében, 1999-ben, elérhető négy nagyobb operációs rendszerrel foglalkozik, mindet autótípusokhoz hasonlítva. Így lesz a Windows aktuális verziója kombi (station wagon), a klasszikus MacOS európai luxusautó, a Linuxok ingyenes, csúcsteljesítményű tankok és az akkor még létező BeOS Batmobil.

Ennyit az ajánlásról. Legközelebb megírom, miért lehet érdekes az esszé a hacker figurájának populáris kultúrabeli megjelenésének vizsgálatában.

Hunyt mesterünk, Stanislaw Lem

Volt pénzem és volt pár üres órám, amit szobrozással kellett töltenem, beruháztam Stanislaw Lem DiLEMmák című könyvébe.

Intellektuális kalandnak szántam a kötetet, abból indultam ki, hogy Eco Gyufalevelekje nagyjából a legjobb dolog, ami egy Eco olvasóval történhet, valószínűleg a DiLEMmák is így működik. Ehelyett arra kellett rájönnöm, hogy Lem az utóbbi tíz év folyamatait már nem tudta hová tenni. Igazi modernistaként hitt a science fiction és a tudomány, a science fiction és a futurológia kapcsolatában, olyan elvekben, amiket a posztmodern nevetve vetett el. Horribile dictu a populáris, szórakoztató irodalmat olvassák a népek - például azt a Harry Pottert - szerelmes filmet csinálnak a Solarisból, és egész nap güzülnek az internet előtt, amitől ő pedig már 1996-ban óva intett.

A DiLEMmák inkább egy pesszimista öregember morgolódásai a meg nem értett világ felett, mint kulcs Lem science fictionjéhez. Ebben a minőségében persze érdekes olvasmány, de ugyanannyira szomorú is. Azzal tettem le a kötetet, hogy istenke nyugosztalja Lem bácsit, jó hogy meghalt.