Some of these hardware choices may make it a compelling device, but the real differentiator is probably in the software. B&N turned to Google’s Android operating system to power the Nook, which may be why it supports so many file formats, including PDF, EPUB, eReader, MP3, and PNG, JPG, and GIF image formats.

(Az Ars Technica a Nookról)

A cikk amúgy jó, de ez a “which may be why” szúrja a szememet. A sztori inkább úgy néz ki, hogy a gyártó választ, hogy inkább DRM-es Mobipocket fájlokat - amit árul egy raklap bolt - szeretne megjeleníteni a készüléken, vagy inkább az eggyel szabványosabb, ám Adobe közeli Epub DRM-es verzióját támogatja. A kettőt egyszerre nem lehet, hová is lenne a világ, ha bárhonnan lehetne csak úgy könyvet vásárolni. Szóval szerintem az Androidnak nem sok köze van a megnyitható fájlformátumok sokaságához, viszont hájpnak hájp.

Ezt amúgy az ügyesek úgy próbálják kicselezni, hogy készítenek Epubos és Mobipocketes firmwaret. Legalábbis a Bookeen azt írja, a következő szoftverük már két verzióban érkezik.

A Nookot nem az Android miatt kell majd szeretnünk, hanem mert rájöttek, hogy a könyvek kölcsönadhatósága iszonyatosan fontos funkció. Az Ars - amúgy teljesen jó - cikke szerint a kölcsön időtartama 14 nap, ami vékony, ahhoz képest, hogy mióta ül a polcomon néhány kölcsönkönyv, amit “azonnal elolvasok”. De az ötlet mindenképpen jó.

Amiért pedig nem fogjuk szeretni az az akku:

All of these features may explain why the battery is removable. B&N estimates that the device will run for about 10 days on a single charge if the various wireless options are shut down, but heavy use of the optional features may drain it in as little as two days.

Csak ne legyen igazuk, mert ez így kütyü, nem használati tárgy.

Gondoltam, ha ez zsáner így bevált, akkor itt az ideje a véletlent lecserélni valami kiszámíthatóbbra. És itt jött a meglepetés, szinte lehetetlen nem ifjúsági ismeretterjesztő - szép idegen szóval infotainment - könyvekre szűrni. Vagy persze én vagyok balfasz, ez a lehetőség mindig nyitott.

Azt csak zárójelben jegyezném meg, hogy a könyvesboltok taxonómiája ettől teljesen függetlenül is vérzik. Hol formai (próza, ami persze az epika helyett áll), hol funkcionális (kötelező olvasmányok), hol pedig műnemi (dráma) a csoportosítás. Ezekkel egyenrangú a történelmi regény, de van olyan felsőbb kategória, hogy szórakoztató regény, csak hogy a lektűr és belletrisztika kettőse se maradjon ki. Ez a katyvasz speciel a Bookline, de a többi sem jobb.

További szöveg helyett az ugrás után jön a négy non-fiction könyv és az egy darab kakukktojás.

Bookline:

• Lawrence Lessig: Szabad Kultúra - Informatika > Egyéb
• Simon Singh: Kódkönyv - Természettudomány > Matematika > Egyéb
• Ráth-Végh István: A könyv komédiája - Történelem > Művelődéstörténet > Könyvészet
• Gáti István: Hozott szalonnával - Egyéb Történelem > Művelődéstörténet > Magyar művelődéstörténet
• Jay-Russell Beale és tsai: A háló kalózai - Számítástechnika > Egyéb

Libri:

• Lawrence Lessig: Szabad Kultúra - Pénz, gazdaság, üzleti élet > Kommunikáció, PR
• Simon Singh: Kódkönyv - Tudomány és Természet > Matematika
• Ráth-Végh István: A könyv komédiája - Irodalom > Szépirodalom > Regény
• Gáti István: Hozott szalonnával - Történelem > Magyar történelem > Művelődéstörténet, kultúrtörténet
• Jay-Russell Beale és tsai: A háló kalózai - Számítástechnika, Internet > Internet, hálózatok

Alexandra:

• Lawrence Lessig: Szabad Kultúra - Társadalom- és humántudomány > Kommunikáció, média
• Simon Singh: Kódkönyv - Társadalom- és humántudomány > Kommunikáció, média
• Ráth-Végh István: A könyv komédiája - Társadalom- és humántudomány > Kultúr- és művelődéstörténet
• Gáti István: Hozott szalonnával - Történelem > Egyéb
• Jay-Russell Beale és tsai: A háló kalózai - Informatika, számítástechnika > Egyéb

Eddig az messzemenően tudománytalanul gyűjtött adatok, nézzük az izgalmasabb vonatkozásait.

Egyrészt könnyű beleszaladni a pofonba, a Hozott szalonnával - ami valami hihetetlenül szórakoztatónak tűnő apróhirdetés-történeti mű -időközben az Egyéb kategóriából megérdemelt helyére került a Bookline-on. 2664 könyv még található az abszolút egyébben, de ezek szerint van ott mozgás.

Másrészt az IT-snek álcázott fiktív történet mindenhol elkerülte a katalógust készítők figyelmét. Mindhárom boltban informatikai könyv lett belőle, bármennyire szórakoztató irodalom is egyébként. Azt érezhették azért, hogy nem szabvány számítástechnikai könyv, ezért ahol van olyan, ott megkapta az egyéb alkategóriát.

Harmadrészt az egyes non-fiction ismeretterjesztő művek a legváltozatosabb kategóriákba kerülnek be. Ami az egyik helyen matematika az a másik helyen lehet kommunikáció és média. (Még akkor is ha az írás maga a leginkább kultúrtörténet.)

Negyedrészt az érdeklődésre számot tartó könyveket az ismeretterjesztő vagy infotainment kategóriák helyett az érdeklődési területünknek megfelelő egyébben kell keresni, vagy ha olyan van, akkor a vegyesben.

Ajánlás:

Herceg, ha találsz érdekes non-fiction könyvet pingelj, trackbackelj, küldj levelet vagy szólj rám messengeren, mert ha a boltokon múlik, az életben nem lelünk olvasnivalót.

Kezdésnek A Da Vinci-kódhoz érkezett vélemények között néztem szét, az úgyis elég nagy hype volt ahhoz, hogy legyen vita. Vita helyett azonban többnyire rövid mondatokban megfogalmazott - a szerkesztőablak bűnösen kicsi - flémháborút találtam olyan véleményekkel, mint:

“Ekkora felhajtás egy igénytelen fércmû miatt…Olyan mértékben koppint korábban megjelent mûveket, hogy az undorító…”

vagy

“Szerintem igen jó kis regény. Azt hiszem mindegy, hogy mennyi igazság van benne, nekem az volt a lényeg, hogy egyszerûen nem tudtam letenni!”

És ugyanez megy a Harry Potter és a többi bestseller alatt. Nem ennyire lehangoló az úgynevezett szépirodalom, onnan nem hiányzik a vitakultúra, meg persze, két-három egymondatosban nehéz flémelni.

Átfogalmazódott bennem a kezdeti kérdés: vajon tényleg ennyire nem érdekli az olvasó (rendes szerkesztőfelület, minimális moderáció, ha már a közösség nevelése elmarad) a kereskedőket?

És persze felvetődött a címben is szereplő kérdés, ha nem fogják a kezünket, akkor ennyire nem tudunk vitázni?

(a szerző egyébként nem szerette a davincsi kódot, mert a foucault-ingát és a lempriére lexikont hamarabb olvasta)