Hogy került a mongol az Amazonra

Vannak modellek, amik még akkor is sírnak azért, hogy lekoppintsd alkalmazd őket, ha épp csak érintőlegesen van közöd az iparághoz, amire kitalálták őket. Az egyik ilyen a Kickstarter, aminek a magyar viszonyokra alkalmazásán a pletykák szerint már dolgoznak, a másik pedig a Subutai által elindított Mongoliad nevű projekt.

Az utóbbi receptje egyszerű: * végy X darab, a saját területén ismert írót * melegítsd alájuk a századelőn már bizonyított, folytatásos regényes előfizetéses modellt * adj hozzá közösséget, mert az manapság mindenhez kell.

Ez annak ellenére működött, hogy a Subutai honlapja kifejezetten béna volt, többször felhagytam miatta az olvasással. Az appok pedig, amik az olvasást megkönnyítették volna, késtek, ráadásul nem az általam preferált platformra jelentek meg. A szerzők ennek ellenére elvitték a projektet annyira, hogy érdekeljen, hogy áll épp a sztori.

Zárójel: a kiadók szeretnek arra hivatkozni, hogy ők egy brand, és ehhez hűek az olvasók. Igazán kíváncsi lennék arra, és bocs Európa, bocs Kossuth, hogy ez mennyire igaz, és mennyire működnek inkább az írók brandként.

A vallomás apropóját az adja, hogy a Mongoliad sztoriját - a kevéssé fontos enciklopédiáva és közösséggel - épp most adták el az Amazon frissen induló 47 North nevű SF&F almárkájának. Annak az Amazonnak, amely már most is rendelkezik jó féltucat, tematikus almárkával, és amely nagyon ügyesen válogat a nála publikáló, a szerencséjüket magánkiadással kereső szerzők között.

A Mongoliad első évada három kötetben fog megjelenni, az első 11,5 dolláros áron rendelhető elő. Ez az ár ahhoz drága, hogy felmerüljön bennem, hogy megvegyem az első trilógiát, viszont mélyen hiszek abban, hogy lesz előfizetői ajánlat. A mesének - ami az általam olvasott részek alapján szolid - híre megy, a terv pedig - ami valahol hasonlít a Warren Ellis által felvázolt webcomicos módszerre - működik. Arról meg Hannibal óta tudjuk, hogy imádnivaló.

Legalize it!

Kérdésem van hozzátok digitálisan olvasókhoz: szerintetek rendben levő-e a papír kötet megvásárlásával legalizálni a kalóz e-könyvet? Szóval, ha fent van a polcomon az Ólomerdő, akkor nyugodt szívvel tölthetem-e le kalóz hálózatokon keringő digitális változatot? Ha már jön a Bookline-ról A fekete zongora, akkor ér-e levadászni mondjuk torrentről, és elkezdeni az olvasását? Vagy, horribile dictu, e-könyv-olvasón végigolvasni, a kötetet meg felrakni a polcra. Antikvár kötetes példát nem is írok, el tudjátok képzelni.

Nem az érdekel, hogy jogszerű-e, arra már tudom a választ. A szerzői jog szempontjából egyértelmű, hogy a könyvek ilyesfajta legalizálása nem létezik. Jogom van magáncélra másolatot készíteni a megvett papírkönyvekről, amennyiben a másolást kézzel vagy írógéppel hajtom végre. Mivel én digitálisan másolnék, ezért jogot sértek, tiszta sor.

ekönyv és papírkönyv

Arra lennék inkább kíváncsi, hogy jónak, betarthatónak és betartandónak tartjátok-e ezt a szabályozást? Mikor engeditek meg magatoknak a kalózkodást? Ha megvan a kötet papíron is? Ha már nincs nyomtatásban, beszerezhetetlen a könyv? Ha sikerült megcsípni egy antikvár példányt? Vagy egyáltalán nem érdekel, és ha a piac nem szolgál ki, akkor ti sem játszotok a szabályai szerint?

És ha már ilyet kérdezek, akkor itt a saját használatra szánt válaszom elsőnek. Zavar a műpéldány logika. A megsérült telepítő CD-n található játékot, a nagylemezen, kazettán egyszer már beszerzett zenét nyugodtan letöltöm. Pont ugyanígy vagyok a könyvekkel is. Amíg nem volt e-könyv-olvasóm, azért szedtem le, mert a digitális verzió sokkal kényelmesebb, ha keresni kell a kötetben, ha bármit idézni szeretnék a szövegből. Most az is számít, hogy nálam lehet a szöveg, nem csak egy kötet lehet a táskámban.

Az ideális az lenne, ha a megvásárolt licenc fedné az e- és a papírkönyvet is - ezt csinálta évekkel ezelőtt a Syngress - vagy ha lehetne korszerű módszerekkel magáncélú másolatot készíteni a könyvekről. Azt viszont nem szeretném, hogy megint egy lemez-kazetta-cd-mp3 váltás játszódjon le újabb kötelező vásárlásokkal.