Tegnap leültünk a Crytek budapest stúdiójának három tesztelőjével és Renton kollégámmal beszélgetni arról, hogy a világ legjobb munkája-e a játékok tesztelése, vagy valami egészen horrorisztikus, monoton feladatokkal teli szörnyűség. Hallottam sztorikat tizensok nyelven végrehajtott telepítésekről, egy nap alatt kilencszer kipörgetett lövöldözős játékokról.

Az egészben az a legszebb, hogy ezek az emberek tényleg szeretnek játszani. Volt szó arról, hogy ez is csak egy munka, meg hogy a megjelenés után egy ideig azért nem szívesen veszik elő azokat a címeket, amiket egy-két évig nap mint nap játszottak. De később csak előkerülnek, ha szerették.

Elhangzott persze az is, hogy a volt olyan nap, aminek a végén Uniqnak annyira nem volt már kedve otthon játszani, de a mai napig főszerkeszt egy gamer oldalt és ír teszteket a Techbázisra. Jelentkezzen, aki ennyire azt csinálja, amit szeret.

A játéktesztelők életéről készült riportot erre találjátok:

• “Milyen jó, hogy ma már nem kell játszanom”