Ügyfél.hu

Tegnap sikerült végletesen felhúzniuk az ügyfeleknek. Annyira, hogy kénytelen voltam blogolás helyett kocsmázni menni Balával, a tavalyi szobatársammal. Roland - róla már meséltem - is jött velünk. Ebből következik, hogy most másnaposan Petőfit szaval a háttérben. Lehet, hogy ez meg fog látszani a mai bejegyzésen. :)

Szóval a nap ott kezdődött, hogy valami mocsok lenyúlta a munkahelyi bögrémet. Ebből következően kénytelen voltam tea nélkül elviselni a toplák ügyfeleket. Akik pedig jöttek csapatostul. Nyugdíjas nénik terrorizáltak olyan kérdésekkel, hogy “Ott maguknál analfabéták/óvodások dolgoznak?”, dühös színésznők közölték, hogy ‘a cég csak viszi ki a pénzt az országból, nem értik miért dolgozunk ott’, és persze voltak értetlen urak, akiknek tíz perc alatt lehetett csak megmagyarázni, hogy ha nem fizetnek be egy-két számlát, akkor bizony kimegy a felszólítás. :) A negatív “csúcs” egyébként a színésznő volt. Tőle származik az alábbi szösszenet is: “Mert maga ott keres nyolcvan-száz ezret.” Remélem erről a főnökség is tud, mert ebben az esetben jövő hónapban a kezemben lesz az F75 és visszavedlek egyetemistává.
Roland abbahagyta Petőfit és közölte, mégse vesz laposüveget, mert nem érzi, hogy az alkohol a barátja. “Túl közel kerültünk egymáshoz.” -jegyezte meg.

No, ezt kellett nekem kompenzálni a kocsmázással. Asszem sikerült is. Ma este pedig Blue tg koncert. :) mert a kedvenc miskolci együttesem és :( mert búcsúkoncert. Nem értem miért az ilyen jóságok szűnnek meg. Mindenesetre igyekszem megtudni. Ha nem lesznek ügyfelek, le is írom…