Nők, feleségek

<

p> A mai napom se tölteném vissza lementésből, ha lenne rá lehetőségem. Az egyetemi rész még egészen túlélhető volt. Végigunatkoztam a Századvég szeminárium felét, mert az ízesbukták kedvéért felolvasták az órára kötelező tanulmányt, de utána volt valami vitaszerű, ahol nyomokban még a műről is beszéltünk. Csoda ám az ilyen.

<

p> Utána félóra üldögélés a tanszéken Anitával, az egyetlen magyarszakossal, akivel komoly dolgokról is szoktam beszélgetni. (Sok az ízesbukta, na) Elláttam a múlthéten nála tartott buli -megnéztük az esküvőjén készült fotókat- egy darab értékelhető digit képével. Még az asztalon volt a “nyomtatvány”, mikor két évfolyamtársnőnk érkezett az asztalhoz, és lejátszódott a következő beszélgetés:
- Milyen fotók ezek?
- Nálunk készültek. Fényképnézegetés volt a tavalyi szobatársaimmal.
- Aha.
A sztori itt lezárható lenne. De sajnos folytatódott. Óra után mentünk lefelé a lépcsőn, valami kis semmitmondó beszélgetés közepette. Anita pedig ellőtte, hogy “figyelj én férjes asszony vagyok”. Erre megfagyott a hang is a levegőben, és a csajok egyike visszakérdezett.
- De ugye nem az Ádám…
No comment ugye. Nevetésem hallotta az egész egyetem.