Vigyori
Háromnapos is lehet a sztori, de azért leírom, hátha megtalál Biciklis, és akkor majd jól megbeszélhetjük a dolgokat.

<

p> Szóval, úgy esett, hogy jöttünk haza a titásztól, a teljes hatórás váltással. Hosszú híd, egy sávnyi járda, az úton pedig szembejövő forgalom. Sétáltunk szépen, szélesen, ahogy a beszélgető emberek szoktak. Egyszer csak kiáltás harsant mögöttünk -azóta sem tudom, nekem szólt-e, vagy valaki másnak a csapatból- “Kurva laza vagy vigyori”, elszáguldott a szembesávban egy triálos, majd felugratott a járdára és azon zúgott tovább. Rögtön fel is merült bennünk, hogy íme az Ügyfél a maga Világbeli megjelenésében. Kellőképp toplák volt, nem szólt, hogy el akar esetleg menni, és így sikerült igazságának teljes -és téves- tudatában jól leanyázni minket. Na elmegy az ilyen a fenébe, gondolná az ember, de hát napi több tíz embert nem lehet csak őgy elküldeni. Pláne az olyanokat nem, akik azzal kezdik, hogy “…ott analfabéták dolgoznak?”. Kész szerencse, hogy néha befult egy két érdekes hívás -“Ég a mérőórám és szikrákat hány, jó számot hívtam, hogy bejelentsem?”- és persze vannak irl mentsvárak. Név nélkül is kösz nekik. :)