Úgy döntöttem csak elmesélem a legutóbbi kocsmázásunkat Mérnök Úrral és Najróval. Úgysem sikerült rábírnom az egész napos netezés, olvasás, gépcsesztetésel a szememet, hogy egy g gyorsulással elhagyja a fejemet és meginduljon az édes anyaföldet helyettesítő padló felé, na majd most.

<

p> A mese ott kezdődött, hogy apám céges évzáró bulin vett részt. Ebben a lényeg ott található, hogy otthon maradt a kocsi, a kulcs és a forgalmi. Gyorsan indukálódott az ötlet, hogy ezzel valamit kezdeni kell. Mivel azonban az indukálódás kezdetén felhívott Mérnök Úr, hogy kocsmázás leszen, az esti l’art pour l’art autózást el is felejtettem. Eszköznek azonban még jó volt az ótó. Megbeszéltük Mérnök Úrral, hogy mik azok a cuccosok, amiket hetek óta ígérek neki és sosem viszem magammal, bepakoltam ezeket a csomagtartóra, majd a tetejükre elegantan rádobtam egy Monopolyt. Én igazán nem értem, miért nézett mindenki hülyének, amikor javasoltam, hogy játsszunk társasjátékot ivás közben, mikor a nevében is benne van, hogy társas. Mindenesetre a pénzek kiosztása után tíz perccel már senki sem tartotta hülye ötletnek - ekkorra már a hely berendezését alkotó ősalkoholisták is napirendre tértek felettünk - ráadásul mire befejeztük, megszűntek a barátságok is. :D Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem éltük meg a katarzist, nem sikerült végigjátszani a partit, de a csapat etalonrészege kezdett kidőlni, így abba kellett hagyni. Fuvar mindenkit haza, öncélú autózás és közben hálával telt szívvel gondoltam az mvk-ra, akinek a buszait aznapra megúsztam. :)