Month: November 2003

Újabb ótók

<

p> Egy kukkot nem értek ezeknek az emberkenek a lapjából, de a gépeik csodálatosak.

<

p> Ráadásul az este sikerült megbeszélni egy msnes cimborával, hogy szerzünk egy kis pénzt, veszünk traktorokat és betyárokként fogunk élni az alföldön. Néha-néha megtámadunk egy benzinkutat, hogy legyen üzemanyag. Kiraboljuk a mekdöncis kamionokat és a cuccost szétosztjuk a szegények közt. Száguldozunk sikongatva a mezőkön és persze betakarítjuk a komlót, kukoricát. Milyen szép is lenne. Alföldi “Mad” Max. :) Így utólag azt hiszem ma este be se kellett volna kapcsolni a gépet. Nem ezt érdemlitek. :)

Ótó

<

p> Ha már tegnap volt magánélet ezerrel, utána volt alkoholos toxikáció és reggeli diszkomfort érzés, előtte volt zene, meg kultúra, akkor most megint autó jön. És akkor hátha majd tipikus blog leszek. :) Bár lehet, hogy ahoz sulinetesnek kéne lenni? Na mindegy. Régi kedvenc fotóm, az alternatív üzemanyaggal működő autó egyik gyönyörű példája: a Gaz.

<

p>

Csak nők

<

p> Randizni hívtam ma Hajnalt. Hosszú sms-es egyeztetés után jutottunk el oda, hogy nyolckor tudunk találkozni, aztán majd jól megnézzük a karib tenger kalózait. Hosszú évek óta az egyetlen hollywoodi film, amin nevetni is lehet. Természetesen a Mátrix 2 filozófiai jeleneteit kivéve Aztán persze filmnézés nem lett. Volt helyette Debrecen by night séta. Meg volt olyan sms, hogy ma nem maradhat fenn sokáig, mert holnap randija van. Rákérdeztem persze én hülye. Rizsa und so weiter. Ha valaki látta a ‘Nem nyert’-es füzetem, asszem húzhat bele egy strigulát. moriarty

Nők, feleségek

<

p> A mai napom se tölteném vissza lementésből, ha lenne rá lehetőségem. Az egyetemi rész még egészen túlélhető volt. Végigunatkoztam a Századvég szeminárium felét, mert az ízesbukták kedvéért felolvasták az órára kötelező tanulmányt, de utána volt valami vitaszerű, ahol nyomokban még a műről is beszéltünk. Csoda ám az ilyen.

<

p> Utána félóra üldögélés a tanszéken Anitával, az egyetlen magyarszakossal, akivel komoly dolgokról is szoktam beszélgetni. (Sok az ízesbukta, na) Elláttam a múlthéten nála tartott buli -megnéztük az esküvőjén készült fotókat- egy darab értékelhető digit képével. Még az asztalon volt a “nyomtatvány”, mikor két évfolyamtársnőnk érkezett az asztalhoz, és lejátszódott a következő beszélgetés:
- Milyen fotók ezek?
- Nálunk készültek. Fényképnézegetés volt a tavalyi szobatársaimmal.
- Aha.
A sztori itt lezárható lenne. De sajnos folytatódott. Óra után mentünk lefelé a lépcsőn, valami kis semmitmondó beszélgetés közepette. Anita pedig ellőtte, hogy “figyelj én férjes asszony vagyok”. Erre megfagyott a hang is a levegőben, és a csajok egyike visszakérdezett.
- De ugye nem az Ádám…
No comment ugye. Nevetésem hallotta az egész egyetem.

Reklám jellegű dolgok

<

p> Jövő héten hétfőn-kedden-csütörtökön Kuroszavát adnak Debrecenben valami nevetséges 250 forintos jegyárért. Van egy olyan érzésem, hogy ott fogok hegyelni mindhárom napon. :)

Ízlések és gyrosok

<

p> Már korábban is rájöttem, hogy a magyarok különösen élvezetes ferdítéseket tudnak létrehozni más népek ismert kajáit felhasználva. Elég csak belegondolni a magyarburger vagy a pusztaburger néven ismert hamburger klónba. Van benne, minden, amit egy kelet-európai élvezhet: csalamádé, fasírt és hagyma. :) Bevallom magam is jobban szeretem ezt a verziót, mint az originál, ámerikai rokonát. Aztán ott van a pizza. Teljesen felesleges felsorolni, mi mindent lehet vele tenni, amitől egy született olasz már szörnyethalna.

<

p>Ma azonban találkoztam egy új verzióval. Kopogó szemmel jöttem haza munkából, és bemerészkedtem a plázába egy gyrosért. Nos eddig is tudtam, hogy legalább két verzióban tenyészik a kedvenc kajám (ld. még “görögös” és “arabos”), de hogy van belőle spéci magyar kiadás is… Így most részesültem először abban az örömben, hogy pörkölttel és pörkölt méretű zöldségdarabokkal tömött pitát egyek. Az eredmény frenetikus, ennek ellenére maradok a kedvenc gyrososomnál, még ha haza is kell menni érte Miskolcra, aki egyrészt echte arab és nem pörköltet ad el nekem; másrészt pedig minden belépőt úgy köszönt, hogy szervusz barátom.

A felét…

<

p> SzembeTomi megnyilvánult. Csodálkoztunk is kellőképpen, mert eddig egyrészt csendben volt, másrészt ha beszélt is valakivel, az nem mi, hanem a barátnője volt. De most megszólalt. A hegyek megremegtek, az ég lezuhant, az állunk nemkülönben. Azzal állt nekünk (nekünk= A szoba, 4 fő), hogy itt az idő, hogy átadjuk nekik (nekik=B szoba, 2 ember, ebből a másik srác velünk lóg nagyon helyesen) a közös helyiség felét. Pakoljuk le az asztalokat, mert ő három hónap elteltével itt akar tanulni és étkezni, továbbá nem hajlandó abban a kupiban élni, amit mi alkottunk. Atyai büszkeség

<

p> Röviden ennyi volt az ultimátum. Ő akar egy asztalt a kettőből, mert ő a másik szobát képviseli. Ellenvéleménynek helye nincs, különben is, az, hogy a jelenlegi elrendezést egy évig teszteltük tavaly, még nem jelenti, hogy jobb mint amit ő talált ki. Ilyen módon holnaptól csak három emberen átmászva közelíthetem meg a gépemet.

<

p> No ennyi elég is lesz a közösségi életemből. Nem hallgatok többet hangos zenét, mert alkalmazkodunk öten egy emberhez. De hogy legyen pozitív oldala is a sztorinak, Tomika megmentette PatkányBert szinttársunkat. Többé nem ő a legantipatikusabb ember a második emeleten. :D